Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pándi Lajos: A Salazar-diktatúra évei (1926-1961) 1061
A SALAZAR-DIK.TATÚRA 1067 A pártok felszámolásával párhuzamosan egy 1932. novemberi kormányrendelettel (!) „a nemzeti forradalom motorjaként" létrehozott Nemzeti Szövetség (Uniào Nációnál) a politikai struktúrában nem kapott központi helyet. „Az UN — rögzítette szervezeti szabályzata is — nem pártjellegű szövetség és független az államtól."9 Elvileg monopoljellegű sem volt: törvény szerint a választásokon indulhatott független, illetve ellenzéki lista, amennyiben 200 választópolgár aláírását megszerezte (de erre 1945-ig nem került sor). A Salazar vezette és a salazarizmus testére szabott párt nem a tömegbázist biztosította: hivatalelosztó jellege mellett a többi párt kirekesztettségét hivatott igazolni a politikai életből, valamint meggátolni a rendszeren belüli politikai irányzatok kikristályosodását.1 0 „A Nemzeti Szövetségen kívül — fogalmazott Albino dos Reis belügyminiszter — nem ismerünk pártokat. Benne nem türünk frakciókat."11 Az elsősorban a parasztságot és a bérből élőket sújtó cenzusos választójog (kivételtől eltekintve analfabéták, nők és fiatalok nem választhattak) induláskor a lakosságnak alig 7%-ára terjedt ki, s a hatvanas évek végéig is csak 13—14%-ára nőtt — bár alig volt szűkebb az Első Köztársaság választójogánál. A négyévente választott Nemzetgyűlés (Assembleia Nációnál) hatásköre amúgy is korlátozott volt, mindenekelőtt azért, mert a kormány nem neki volt felelős. „A nemzetgyűlés és a korporációs kamara — deklarálta Salazar — kizárólag tanácskozó és képviseleti testületek, amelyek használhatnak, de a végrehajtó hatalom munkáját nem akadályozhatják."12 Az alávetett társadalmi csoportok ellenőrzését is szolgáló, vontatottan és csak az anyaországban kiépülő, közvetlenül a kormány alá rendelt korporációs mechanizmus a városi-ipari körzetekre, a bérből élőkre koncentrálódott — a falut Salazar rábízhatta a nagybirtokosokra, az egyházra és az elmaradottságra. Az elvben az államtól és a munkáltatóktól független, lényegében kötelező alapszintű munkásszakszervezetek („nemzeti szindikátusok") választott vezetőségét a kormány hagyta jóvá, a munkaügyi döntőbizottság a kormány kezében volt, nemzetközi kapcsolatokat nem létesíthettek. „A munka és a tőke közötti gazdasági viszonyok terén — fogalmazódott meg fő korlátként a sztrájktilalom az alkotmányban is — úgy az egyik, mint a másik részről tilos a tevékenység felfüggesztése érdekeik érvényesítése céljából."1 3 A gyarmatokon a „szerződéses munka" rendszere biztosította a kisszámú bérből élő, illetve a faluközösségi lét és a „szabad" bérmunkás státusza között elhelyezkedő őslakosság ellenőrzését. Az alávetett társadalmi csoportok ellenőrzésének végső eszköze volt a közvetlenül Salazar alá rendelt Elhárító és Államvédelmi Rendőrség (Policia de Vigilância e Defesa do Estado), mely csak a hadseregben nem működhetett szabadon. A politikai 5 Egerton i. m. 188. 10 Graham-Makler i. m. 66. "O fascismo em Portugal i. m. 15. 12 Salazar i. m. 9. 13 Portugalia i. m. 758.
