Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Jemnitz János: Spanyolország és a spanyol munkásmozgalom 1917-ben 1015
1056 JEMNITZ JÁNOS évvel korábban jelent meg. Már ebben a korai munkában különféle forrásokra támaszkodva kimutatja, hogy a feudális és nagytőkés körök politikája miként forradalmasítja a munkásságot. Megismertet azzal, hogyan alakul ki a szocialisták és a szindikalisták együttműködése, de ő is azt húzza alá, hogy az UGT vezetői visszariadtak a forradalmi akcióktól, s a határozott fellépésre csak a tömegek spontán forradalmi fellépése kényszerítette rá őket. Vagyis Balcells már megelőzte azt, amit Bueso és Pestana önéletrajzai megerősíteni látszottak, s amit azután Cruells újra aláhúzott. Mindez bizonyítja, hogy több mint félévszázad múltán, a Franco-rendszer nemzedéknyi korlátlan szellemi monopóliuma után Balcells és Cruells írásai arról tanúskodnak, hogy a CNT egykori szelleme eleven maradt. Nemcsak a fenti müvek jelezték a spanyol baloldali történetírás megelevenedését. Már szóltunk a főbb, immár patinássá váló marxista történészekről, és a „centrista" felfogás képviselőiről. De félrevezető lenne egyfelől, ha a marxista történetírók körét a fentiekre szűkítenénk — másfelől látni kell, hogy az antikapitalista felfogást vallók tábora is nagyon sokféle színű — mint ahogyan az Spanyolországban ez mindig is jellemző volt. így az 1970-es évek közepén a korszak szocialista munkásmozgalmának történetírása új értékes munkával gyarapodott: L. Araquistain életrajzával.14 4 Igaz, Araquistain 1917 során még nem tartozott az élvonalbeli szocialista vezetők közé, de közel állt hozzájuk, és e kötet szerzője, Marta Bizcarrondó jól világította-meg, hogy a publicista Araquistain felfogása mint radikalizálódott az év folyamán és miként fogadta el a forradalmi megoldásokat. E kötet szerzője az új, fiatal kommunista értelmiségi nemzedék jól képzett szaktörténésze. Ugyancsak a spanyol kommunista fenfogást képviseli egy másik szerző, aki az új rövid párttörténet egy fejezetét írta meg — az első világháború korszakát. Carlos Forcadellnek, aki az első világháború periódusát dolgozta fel 1980-ban, elkerülhetetlenül érintenie kellett a válságos 1917-es esztendőt is. Forcadell sajátos eredményre jut; tényszerüleg megállapítja, hogy 1917-ben nem került sor a proletárforradalomra abban az értelemben, hogy a munkásságot nem vonultatták fel a kormány megbuktatására. Ezért ő is elsősorban a szocialista vezetést hibáztatja; ennyiben írása és a régi, 1964-es már ismertetett rövid spanyol párttörténet között nincs nagy eltérés.145 Sőt, hozzátehetjük, hogy „majdnem forradalmi helyzet" tételezésében és a szocialisták „mulasztásának" aláhúzásában Forcadell és az említett szindikalista-szimpatizáns történetírók között sincs lényegi eltérés. Áttekintésünkben többször érzékeltetni próbáltuk, hogy a baloldali, sőt a szocialista, marxista igényű spanyol történetírás „újjászületése" sem egyszerűsíthető le — és nem is egyvonalú. Ennek egyik elágazása, hogy a POUM volt vezetőinek, Andrés Ninnek és Joaquin Maurinnek az írásait is ekkoriban jelentették meg újra. Maurin esete külön is érdekes. Az 1896-ban született Maurin ezekben a forradalmas években 144 Marta Bizcarrondo: Luis Araquistain. Madrid 1975. 145 Carlos Forcadell: Impacto de la I Guerra Mundial y de la revolución de octubre. El movimiento obrero espanol. Madrid, 1980.
