Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Jemnitz János: Spanyolország és a spanyol munkásmozgalom 1917-ben 1015
1034 JEMNITZ JÁNOS polgári liberális fronde hónapja volt; most, hogy ez a második lezárult, kezdődött a harmadik, a munkásoké. A barcelonai, illetőleg az általános spanyolországi forrongásnak, sztrájkoknak élénk diplomáciai visszhangja volt. Július 19-én a valenciai francia konzul jelentette, hogy Valenciában „megkezdődött a munkások általános sztrájkja, bevallottan forradalmi célokkal".6 8 Még a július 18—19-i forrongó barcelonai események tulajdonképpen kifutása előtt Geoffroy előzetes beszámolót küldött Párizsba. Nemcsak azt említette meg, hogy a kormány miként akadályozta meg a katalán parlamenti képviselők tanácskozását, hanem azt is hozzátette: „azt mondják, hogy a szakszervezeti körökben nagy az elkeseredés", s azt is megjegyezte, hogy a nyilvánvaló ütemvesztés, elszigetelődés ellenére e szakszervezeti körökben néhányan még mindig reálisnak vélik az általános sztrájk meghirdetését, kibontakoztatását. Az események lezárulása, a helyzet „tisztázódása" után Geoffroy végleges véleményét elküldve már azt húzta alá, hogy a Dato-kormány elégedett az események fordulatával, mivel az ellenzék megmozdulása véleménye szerint „demonstratív csőddel" zárult. Ezt támasztotta alá Gaussen barcelonai jelentése is, aki szintén arról írt, hogy a katalán önkormányzati szervek tömegtámogatása szintén elmaradt.69 A megnyugtató jelentések mellett akadtak kivételek is. Ilyen volt Cavallace konzul jelentése a spanyol Levante fővárosból, az oly sokszor nyughatatlan Valenciából, aki július 21-i feljegyzésében is még arról számolt be, hogy Valencia külső proletárnegyedeiben barikádokat emeltek — sa városban olyan helyzet alakult ki, hogy a polgármester minden rendelkezési jogkört átadott a katonai körzet parancsnokának.70 A valenciai konzul július 19-i „gyorshírét" követően az események lezárulása után Geoffroy július 21-én átfogó jelentést készített, amelyben az elmúlt 10 nap mozzanatait rögzítve már az összefüggéseket is vizsgálta. Ebben a jelentésben „a belpolitikai viharok lefutása" után a nagykövet, aktív politikusként inkább már a közeljövő, s nem a közelmúlt horizontját tekintette érdekesnek. Figyelme is inkább a kül-, és nem a belpolitika irányába kezdődött. Hangsúlyozta, hogy nekik francia szempontból a Dato-kormányt kell támogatniuk, ha nem akarják, hogy a konzervatív pártban bekövetkezzen a palotaforradalom, és Dato helyébe németbarát kormány kerüljön. Ilyen szempontból Geoffroy különösképpen a konzervatív párt németbarát szárnyának, akkoriban éppen Alba herceg előtérbekerülésétől tartott. Geoffroy véleményét Párizsban oly fontosnak vélték, hogy Ribot külügyminiszteri véleményét is rávezette a jelentésre, s azt így küldte meg Paul Cambon londoni francia nagykövet-68 A. D. Id. forrás. 480. köt. 60 Uo. 70 Uo. — Ne feledkezzünk meg arról, hogy Valencia a „narancsválság" (vö. 22. Íj.) központja, ahol a polgárság és autonóm szervei is rendkívül elégedetlenek, lázadók.
