Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Jemnitz János: Spanyolország és a spanyol munkásmozgalom 1917-ben 1015
SPANYOL MUNKÁSMOZGALOM 1917-BEN 1033 A gyűlés javában folyt, amikor megjelent Katalónia „kormánybiztosa" és a gyűlést illegálisnak minősítve, feloszlatta. A parancsnak pedig a parlamenti képviselők engedelmeskedtek. Megjegyzendő, hogy a teremben persze nemcsak képviselők voltak jelen. Ott voltak ismert értelmiségiek, ott volt az ellenzék jobbszárnyáról a katalán alkotmányos-monarchista Cambó — de ott voltak a munkásszervezetek, sőt az anarcho-szindikalisták megbízottai is. Ott voltak — de nem ők voltak ennek a gyűlésnek a fő szervezői és szereplői. Az akció a liberális burzsoázia akciója volt. A CNT emberei megfigyelők voltak, s a szindikalisták és anarchisták némi gúnnyal is emlékeztek meg arról, hogy a képviselők milyen „simán", ellenállás nélkül,64 pontosabban csak elvi ellenállásukat hangsúlyozva — törődtek bele a feloszlatásba.65 Hiszen a gyűlésen 68 parlamenti képviselő vett részt. Vagyis július 19-én történt is valami, meg nem is. Az ellenzéki kormányellenes felvonulás megtörtént — s fel is oszlatták. Senkit sem tartóztattak le — a szabadságjogok megsértése kiáltó volt —, a felek felvonultak a párbaj színhelyén, de a » párbaj idejét kölcsönösen elnapolták. Egyes spanyol történetírók erről írták, hogy a liberális burzsoázia megint megfutott a csata színhelyéről.66 Persze ezzel az operett-megoldással nem volt mindenki elégedett. A CNT köreiben egyesek ezúttal is az azonnali általános sztrájk meghirdetését sürgették — de ezt Iglesias is, Caballero is elhárította, s alaposabb előkészítést tartott szükségesnek. S ekkor, mégiscsak a július 19-i akció kapcsán, szinte mindenkinek az akarata ellenére, mégis csak elszabadult az a tömegmozgalom, ami már fél éve a levegőben lógott, s tovább már nem lehetett visszatartani. Szorosan a július I9-i barcelonai gyűléssel kapcsolatban, mintegy azt alátámasztva ezen a napon Valenciában, a viszonylag erős szocialista, de egyúttal polgári köztársasági mozgalommal rendelkező Valenciában tényleges sztrájk bontakozott ki, aminek gócát a vasutasok és a vasúti javítóüzem képezte. A sztrájk itt sikeres volt, de — „örök spanyol átok" — elszigetelt maradt, hiszen országosan meg sem hirdették, így azután néhány nap után a sztrájk „kifutotta magát". 24-én a vasutasok ismét munkába mentek. S ekkor ugyanúgy, mint Biíbaóban az „Altos Hornos" urai, Valenciában is a Vasutastársaság bizonyult „keménykezünek". Azon nyomban a megtorlás eszközéhez nyúlt, és 36 munkás-szakszervezeti vezetőt feketelistára helyezett (nem vett vissza).67 Vagyis a tőkések provokáltak, s a Társaság és a kormány között ez esetben is közvetlenek voltak a kapcsolatok. A provokáció jól irányzott volt, s nehéz helyzetet teremtett. A helybeli vasutas szakszervezet vezetői azonnal reagáltak, s augusztus 10-re tiltakozó sztrájkot hirdettek, ha a kizártakat nem veszik vissza. A helyzet ismét pattanásig feszült. Csakhogy, mint már jeleztük, ahogyan június a katonai „lázadás", július lényegileg a 64 Bueso: i. m. 75—77. 65 A gyűlés előkészítéséről, lefolyásáról részletesen ír Diaz Plaja. Ld. 129. Íj. M Lsd. részletesebben a historiográfiai részben 1049—1058. 67 Erről a sztrájkról és kizárásról minden történetíró megemlékezik.
