Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Jemnitz János: Spanyolország és a spanyol munkásmozgalom 1917-ben 1015
SPANYOL MUNKÁSMOZGALOM 1917-BEN 1031 fog kirobbanni". Mindehhez hozzáfűzte: Pablo Iglesias is kijelentette: „nem tekinti a legalkalmasabbnak az időpontot".54 Iglesias és a PSOE állásfoglalásairól a francia diplomácia értesülései nem voltak pontosak. Mint említettük, a PSOE életét belülről ismerő egykori krónikás, Morato erről a korszakról jegyezte fel, hogy a hosszú előkészítés idején Iglesias általában betegágyában feküdt, „véleményt mondott, tanácsokat adott, .. .de ilyen körülmények között nem tudott személyesen bekapcsolódni a részletes előkészítésbe, a gyűlésekbe... és még kevésbé a sürgősen hozott határozatok meghozatalába".55 Vagyis az egykor szinte „mindenható" Iglesias befolyása a pártban ekkor szükségszerűen megfogyatkozott. Tény, hogy minden jel szerint egyike volt azoknak — ekkor is, később is —, akik óvatosságra intettek. Nem volt nagy híve az általános sztrájk azonnali meghirdetésének — de az is tény, hogy június 5-én ott volt azon a gyűlésen, ahol a sorsdöntő megállapodásokat aláírták a polgári köztársaságiakkal — a stratégiai támadás irányáról —, miként július 19-ére is ismét felkelt betegágyából, és elutazott Barcelonába, az események színhelyére. Az éleződő spanyol belpolitikai válságot tapasztalva, a politikai elitben is bizonyos mozgás, átrendeződés következett be. A liberálisok „nagysúlyú" vezetője, Romanones Geoffroy jelentése szerint Dato mellé állt. Más politikai csoportosulások hangadói, így Alba herceg, továbbá az alkotmányos monarchista Zamora és többen mások reformokat sürgettek. Ezekben az órákban, napokban egyébként a francia diplomáciai misszió tagjai sem egyformán ítélték meg a spanyol helyzetet. De Roucy katonai attasé július 16-i jelentésében annak a véleményének adott hangot, hogy a konzervatív jobboldal általában németbarát, míg a baloldal antantbarát. Kollégáinak többségével szemben ő úgy vélekedett, hogy nekik a baloldallal kell rokonszenvezniük.5 6 Geoffroy követ másutt ragadta meg az események fonalát: a reáliák jelzésénél. A kormány ülése után ugyanis találkozott Dato miniszterelnökkel. Mint július 17-i jelentésében ismertette: Dato megnyugtatta, hogy ura a helyzetnek, támaszkodhat a katonaságra, s szerinte a meghirdetett általános sztrájk elmarad. Dato nem mulasztotta el, hogy némi oldalszúrást intézzen Párizs ellen, s jelezte, hogy értesülései szerint „a forradalmárok" francia pénzhez jutottak.57 Ugyanezen a napon madridból Sir Arthur Hardingue angol nagykövet is jelentést küldött Londonnak, akiről maga Geoffroy állapította meg, hogy általában jobb értesülései vannak, mint a franciáknak. Hardingue komolyabbnak látta a helyzetet, mint francia kollégája. Jelentésében azt írta: „az általános vélemény az, t 54 Uo. 55 Juan José Morato: Pablo Iglesias. 156. 56 A. D. 480. köt. 57 Uo.
