Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Jemnitz János: Spanyolország és a spanyol munkásmozgalom 1917-ben 1015
TANULMÁNYOK Jemnitz János SPANYOLORSZÁG — SPANYOL MUNKÁSMOZGALOM 1917-BEN 1917 nyarára Spanyolországban három súlyos válság követte egymást. Félreérthetetlenül véget ért egy több évtizedes politikai rendszer, a konzervatív és liberális párt váltógazdasága : válságba került maga a monarchia intézménye — és igen sokan, kortársak és történészek egyaránt valóságos forradalmi válságról beszéltek, írtak. Sokan a spanyol fejlődést az orosz fejlődéssel vetették össze — s több szempontból nem alaptalanul, részben éppen a válság sokféle egymásra halmozódó jelenségének hasonlósága folytán is.1 Mindenesetre 1917-ben a spanyol társadalom olyan mély válságot élt át, amely után már semmilyen vonatkozásban sem térhetett vissza az 1917 előtti „nyugalmas" évekhez. * A spanyol munkásmozgalomra 1917-ben is tovább hatottak azok a mélyebb és hosszabb folyamatok, amelyek az első világháború kezdetétől bontakoztak ki; az iparosodás, a háborús igények furcsa és kettős „húzóereje". Az ipari termelés és az iparban foglalkoztatottak száma erősen „megugrott"2 , miközben egyes iparágakban mégis munkanélküliség is mutatkozott. A gazdasági, szociális életben azonban sokkal élesebb ellentétek mutatkoztak, mivel egyre világosabbá vált, hogy a rendkívüli 1 Egyszerre jelentkezett itt is a drágaság, az infláció, a hadigazdagok ellentéte, a mélyebb politikai demokratizálási törekvés, a nemzetiségi probléma, söt a munkás—tőkés ellentét is. Ugyanakkor sok eltérő mozzanat is mutatkozott, többek között abban, hogy mig Oroszországban mindez nagyjából egyidőben pattant a felszínre, Spanyolországban nem: a három válság 1917 júniusában, júliusában és augusztusában egymást követte, ami „megmentette" a kormányzati rendszert. 2 A széntermelés, valamint a réz-, acél- és nyersvastermelés megduplázódott — de hirtelen emelkedett a textilipar termelése is. (José Garcia: Spanyolország a XX. században, Budapest, 1973. 50.) — Az urbanizációs elmozdulás méreteire : Spanyolországban a lakosság 50,9%-a élt 1900-ban 5 ezer lélekszám alatti falvakban, kisvárosokban; ez a szám. 1920-ra 44.5%-ra csökkent, míg a 100 000 lélekszámon felüli nagyvárosok lakossága ugyanekkor 9,1%-ról 12,5%-ra emelkedett. (Juan Antonio Lacomha: Ensayos sobre el siglo. Madrid, 1972. 38.) Az. ipari és a közlekedési proletariátus lélekszáma a háború évei alatt 2/3-ával nőtt. (Garcia: uo.)
