Századok – 1987
FOLYÓIRATSZEMLE - Zarnowska; Anna: A munkásosztály kultúrája vagy a munkások kultúrája? A munkásosztály kultúrájának problémája Lengyelországban a századfordulón 1002
1002 FOLYÓIRATSZEMLE társadalmi és nemzetiségi tartalmának disztingválása, az utóbbi népszerűségének vizsgálata, a narodnyikizmushoz, az utópizmushoz való kötődésének feltárása a fontos feladat. A forradalmi és liberális irányzat a 19. sz. folyamán fokozatosan különült el egymástól. A korszak kezdetén egyfajta tagolatlanság volt a jellemző, ami a társadalmi viszonyok fejletlenségével, a társadalmi osztályok éretlenségével, az abszolutisztikus politikai viszonyokkal magyarázható. Ilyen körülmények között alakult ki a szlavofil-zapadnyik dichotómia az orosz társadalmi gondolkodásban. A liberalizmus 1861 után erősödött meg társadalmilag, s paralell elhatárolódott a forradalmiságtól, sőt szembefordult azzal. Példaként a történész B. N. Csicserin politikai felfogásának jobbratolódását emiitik a szerzők. Ezen alapvető tendencia mellett a különböző árnyalatok — demokratikus, ill. monarchista liberalizmus — paralell fejlődése is kimutatható. Az egyre figyelemre méltóbb kutatási eredmények ellenére vitatott, hogy az 1850—60-as évek fordulójától, vagy már az 1830-as években kiaiakult С. jszországban a politikai liberalizmus? Kétségtelen viszont az európai felvilágosodás hatása ebben a folyamatban. A szlavofilizmus társadalmi természetére vonatkozóan is eltérő álláspontok alakultak ki. Burzsoá-földbirtokosi liberalizmus, nemesi-nemzeti ellenzékiség vagy reakciós pravoszlávia? Szerzők szerint vitathatatlan, hogy a feudális és a kapitalista viszonyok tagadása egyaránt kimutatható, mint ahogy ez esetben is a fokozatos jobbratolódás: oppozíciós platformról a cárizmus igenléséig. Befejezésül a további kutatási feladatok sorából szerzők kiemelik a federalisztikus törekvések és a narodnyikizmus kapcsolatát, a nemzetiségi, nemzeti öntudatosodás folyamatát, az európai hatások vizsgálatát, a cári belpolitika módosulásainak nyomon követését — összefüggésben a felszabadítási mozgalom fejlődésével, a végbement társadalmi, ideológiai változásokkal stb. (Isztorija SzSzSzR. 1986. 2. szám 28—42. I.) M. ANNA ZARNOWSKA A MUNKÁSOSZTÁLY KULTÚRÁJA VAGY A MUNKÁSOK KULTÚRÁJA? A MUNKÁSOSZTÁLY KULTÚRÁJÁNAK PROBLÉMÁJA LENGYELORSZÁGBAN A SZÁZADFORDULÓN A lengyel történelmi-szociológiai kutatások a 20. század elején kezdtek a munkásosztály kultúrájának kérdései iránt érdeklődni. A korai munkák sokáig visszaemlékezések, valamint a munkásokkal kitöltetett kérdőívek alapján, elsősorban szociológiai kérdésekkel foglalkoztak. Az 1960-as években megújuló kutatómunka már több központhoz is kapcsolódott: egy-egy jelentős csoport működött Krakkóban és Lódzban s legalább három Varsóban: egy a tudományos akadémia Történeti Intézetében s kettő az egyetemen (külön a történészek s külön a néprajzosok körében). A témában több monográfia született, amelyek sikerrel vizsgálták egyes iparágak dolgozóinak helyzetét (bányászok, textilipari és cukorgyári munkások), egyes kiválasztott ipari központokat, a munkáskultúra mindennapos problémáit (anyagi kultúrájuk szintjét, a városi folklórt, a munkásszínházakat stb.), a részproblémákon azonban általában nem jutottak túl, s nem próbálták elméletileg állást foglalni a munkásosztály kultúrájának megfogalmazásában sem. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a lengyel történetírásban ne lennének a témára vonatkozó, elméleti szintre emelt viták. A kutatók egy része a munkások viselkedéséből próbál általánosítani kultúrájuk szintjére, mások kétségbe vonják, hogy a munkásosztály kultúrája egyáltalán elhatárolható a modern társadalom kulturális jelenségeinek általános vonulatától. Vannak, akik a munkásosztály kultúrájába csak azokat az elemeket vennék bele, amelyek újnak számítanak a hagyományos falusi vagy városi-iparos kultúrával szemben. Angol (Richard Hoggart) és német (többek között Jürgen Kocka) történészek nyomán a lengyel kutatók is megpróbálkoztak a munkásosztály kultúrájának szintjeit elhatárolni egymástól.
