Századok – 1987
FOLYÓIRATSZEMLE - Mierin; A. Ju.: A 19. századi lett kultúra 1000
1000 FOLYÓIRATSZEMLE A. JU. MIERIN A 19. SZÁZADI LETT KULTÚRA Az évszázadokon át idegen uralom alatt élt lett nép nemzeti kultúrájának kialakulási folyamatát mutatja be a cikk. A 13. századtól német befolyás érvényesült a lettek által lakott területeken. Az ún. „csonka", paraszti társadalomban a 18. sz. végétől — immár Oroszország kereteiben — indult meg a differenciálódás, jelent meg a lett származású értelmiség, kezdődött meg a lett kultúra fejlődése. A nyelvi feltételeket a 16. században kialakult egyházi ó-lett, illetve a három nagyobb nyelvjárásra tagolódó népi nyelv jelentette. Annak ellenére, hogy a 19. sz. derekán — kormányzóságonként differenciáltan — a lakosság egy-, ill. kétharmada tudott írni, olvasni, a lett nyelv lassan egységesült, nehezen vált a „magas kultúra" nyelvévé. 1880-ig a német, majd ezt követően az orosz volt az oktatási nyelv. G. Merkel, akit több baltikumi nép kulturális ébresztőjeként tisztel, németül írta munkáit. (Lettül először 1969-ben adták ki.) Igaz, a lett értelmiségiek levelezéseikben már anyanyelvükön idézték és terjesztették G. Merkel és elvbarátai felvilágosult nézeteit. J. Pugan 1822-ben Schiller-válogatást jelentett meg lett nyelven, historizáló elbeszéléseket írt népéről. Az 1840-es években F. Malbergis Krilov meséiből fordított. Ő és J. Rügen — a lett nemzeti irodalom úttörője — népköltészeti alkotásokat gyűjtöttek és adtak ki. A nemzeti kultúra kialakulása szempontjából fontos volt az egyre szélesebb körben terjedő — igaz, alacsony szintű — lett nyelvű elemi oktatás. Még nagyobb jelentősége volt annak, hogy a lettek közül egyre többen tanultak a tartui és a szentpétervári egyetemen. Baráti, kulturális köröket szerveztek, így bontakozott ki az „ifjú lettek" mozgalma, amelynek képviselői a lett folklór, a népi kultúra alkotásait gyűjtötték, rögzítették, a nemzeti öntudatot fejlesztették — progresszív szellemben. K. Valdemars pl. 300 népi elbeszélést publikált. Az 1840-es évek végén falusi könyvtárat szervezett, szorgalmazta a szakmai oktatás bevezetését. Kezdeményezésére kezdődött meg a halászati és hajózási szakmai ismeretek oktatása Rigában. A 19. sz. második felében, pontosabban az 1860-as évektől felgyorsult a lett nemzeti kultúra kialakulási folyamata. Általános hátteret jelentett ehhez az oroszországi kapitalizálódás, ami a lett kikötőkben, elsősorban Rigában hozott nagy átalakulást. A lettek több mint kétharmada tanult meg írni, olvasni. Kulturális öntevékeny csoportok sora alakult. 1867—1885 között csaknem 40 sajtótermék jelent meg. A könyvkiadásban K. Barons népköltészeti gyűjtései mellett nagy jelentősége volt az első lett regény megjelenésének (1867). A Kaudzit fivérek a falusi élet szatirikus ábrázolására vállalkoztak. Az egyházi és a népi kultúra ötvöződéséből indult ki, a nemzeti kultúra, a nemzeti ébredés sajátos megnyilvánulása volt — hasonlóan az észtekhez — az éneklő mozgalom. A festészet első jelentős alkotásai (K. Gun. J. Feder) az 1860-as években születtek, s igen gazdag tematikáról tanúskodtak. Portrék, tájképek, történeti témájú ábrázolások és csendéletek tanúskodnak a lett festészet kezdeteiről. A romantika és a realizmus ötvöződése jellemezte stílusukat. A lett színházi kultúra az 1870-es években tette meg első lépéseit Rigában. A mostoha körülmények miatt többnyire egyfelvonásosokat mutattak be. A repertoárban korabeli dán, norvég és orosz szerzők müvei szerepeltek. Az 1890-es évtizedtől a realizmus vált uralkodóvá. Új tematikát jelentett a városi emberek, a kialakuló proletariátus életének ábrázolása. J. Rainis, P. Sztucska és mások írásai már szocialista eszmeiséget sugároztak. Legjelentősebb orgánumuk a „Napilap" (Dienas Lapa) az „Új irányzat" követőinek írásait publikálta. (Voproszi isztorii, 1986. 6. szám 62—73. I.) M.
