Századok – 1986
Közlemények - Fenyvesi László: A budai szandzsák görögkeleti központjainak diaszpórája a 16. században 123/I
128 FENYVESI LÁSZLÓ gok közepette nem valósítható meg. Ilyeténképpen a tényleges forrásviszonyoknak megfelelően a „rác", „görög" és „görögkeleti" terminusokat egyöntetűen olyan gyűjtőnév értelemben használjuk, melyek egyaránt jelölhettek szerbeket, görögöket, bolgárokat, albánokat, montenegróiakat és makedo-vlach cincárokat.1 2 Mivel az adott hódoltsági területen és időszakban — a 18—19. századi viszonyoktól eltérően — speciális görög népösszeírásokat sem az oszmán, sem a magyar (királyi és erdélyi) hatóságok nem készítettek, nincs mód arra, hogy a heterogén etnikai összetételű rácgörög lakónépességen belül az egyes népeket megbízható pontossággal és teljességgel elkülöníthessük.1 3 Az eddig előkerült oszmán-török források a 16. század második feléből csak a budai szandzsák1 4 (túlnyomórészt a történeti Pest megye) területén említenek görögöket, s meglehetősen keveset. A Velics Antal által lefordított forrásokban 1 adatot találtunk,15 a budai vámnaplókban 11 alkalommal jegyeztek fel görögöket az etnikum megjelölésével,1 6 a budai szandzsák 1562-es adóösszeírásában a vilajet (tartomány) székhelyén 6 görög adófizetőt s egy feltehetően görög származású építészt vettek jegyzékbe, Pesten pedig 5 görögöt regisztráltak.17 A 16. századi budai szandzsák-összeírásokban ezenkívül Ráckevén írtak össze görögkeleti (rác) polgári népességet, melynek soraiban ott rejtőznek a görögök is.1 8 A budai szandzsákdélszláv és kifejezetten szerb hangzású neveket viseltek, míg az 1641-es magyar-latin iratokban csak a rác, rascianus megnevezésekkel találkozunk, s a két és félszáz igali és környékbeli (a koppányi szandzsák közepéről származó) „rác" hadifogoly, igen csekély kivétellel, csaknem mind szerb néven szerepel. [Fenyvesi László, Az igali portya és a körmendi kótyavetye balkáni tanulságai (A hódoltsági rác-vlach-iflák-vojnuk problematikához 1641)]. = Studia Agriensia. 5. Eger, 1985. 199—218. 12 A hódoltsági balkánikról hírt adó magyar, német és török hatóságok számára teljesen mindegy volt, hogy szerbbel, göröggel, bolgárral vagy egyéb nép fiaival van-e dolguk; valamennyire egyformán alkalmazták, gyűjtőnév értelemben, a rác, vlach, iflák, oláh, görög, sőt a trák megjelölést is. Erről részletesebben szólunk „A balkániakkal kapcsolatos terminusok és a szakkutatás problémái" c. írásunkban, mely egy nagyobb feldolgozás első fejezete. (Fenyvesi L., A török kori balkániak migrációjának történetéhez (15—16. század). Kzt. 98 p. Egyetemi szakdolgozat, dr. Székely György akadémikusnál. Bp. ELTE. Középkori Egyetemes Történeti Tanszék.) 13 Természetesen egyes személyek népi hovatartozását egyéb (latin, magyar, török, szerb-horvát, olasz stb.) források kritikai összevetésével viszonylag pontosan meghatározhatjuk, ám ez korántsem végezhető el valamennyiüknél, főleg azoknál nem, akiknek csak a puszta nevét ismerjük, de kívüle semmilyen támponttal ném rendelkezünk. Márpedig az esetek túlnyomó többségére pontosan ez a negatív helyzet jellemző! 14 A főleg Pest-Pilis vármegyére és Solt-székre kiterjedő, ám a szomszédos megyék kisebb-nagyobb határterületeit is magában foglaló budai szandzsákról Id.: Káldy-Nagy Gy., A budai szandzsák 1559-es... 1977. 7—17. E szandzsáknak (arabul: livának) nem volt külön szandzsákbégje (mir-livája), hanem a budai vilajet (tartomány) mindenkori főkormányzója, a pasa vagy vezír rangot viselő budai beglerbég (mir-mirán, az emírek emírje) irányította. (Gévay Antal, A budai pasák. Bécs, 1841. 52.) 15 Velics A., Magyarországi. . .II. 1890. 122., Fekete L., Latinok... 1961. 20. 16 Fekete L.—Káldy-Nagy Gy., Budai török... 1962. 69, 88, 93, 100, 116, 211, 215, 270. 17 Káldy-Nagy, Kanuni... 1971. 14, 186—187. 18 Uo. 85—95. (1546, 1562), továbbá: uő, A budai... 1977. 261—268.(1559).
