Századok – 1986
Közlemények - Kemény G. Gábor: Dunai néző (három történeti esszé) 832/IV
842 KEMÉNY G. GÁBOR Nem is az emlékezés hitelessége, hanem a történet kettős arculata a megkapó a fenti leírásban. Ilyen volt Eötvös Károly, az alapvető emberi jogok védelmezője, a tiszaeszlári per megfélemlíthetetlen védőügyvédje, Irányi Dániel és Szilágyi Dezső mellett a vallási és a lelkiismereti szabadságért, az egyházpolitikai törvények, a polgári házasság előkészítéséért folyó sokéves csatározás előharcosa, a véderővita nevezetes résztvevője. És olyan is, ahogy azt a régi anekdota, a „Zrínyiász-vita" emléke őrzi. A részletes és oknyomozó feldolgozás bizonyára kikutatja majd, mennyi a hiteles és mennyi az írói lelemény életművének történeti kötődésű, történelemmé érett kortársi emlékezéseiben. így a Deák Ferencről és környezetéről, a kehidai és a pusztaszentlászlói évekről írt nagyszabású korrajzban2 0 és a többi hasonló igényű munkában, emlékezésben. Amit bizonyára az utókornak is szóló, hitelesnek érzett vallomásként hagyott hátra, s amelyek most — az új válogatott kiadás ismeretében — a reméltnél is kevesebb segítséget nyújtanak. Mert Eötvös ezekben az írásokban — az egy, valóban oknyomozó és következetes, tárgyias módszerrel megírt A nagy per2X kivételével — inkább az elképzelt múlt, az általa átélt emlékek érzelmi-hangulati világát, mint a történeti valót tolmácsolja. Mindez pedig nem másodlagos jelentőségű. Még akkor sem, ha életútjának nagyobb, nem írói, hanem közéleti része főbb pontjain egykorú történeti forrásokkal, adatokkal, cáfolhatatlan dokumentumokkal végigkísérhető. Vázlatos, olykor csak jelzésszerű emlékezésünkből is kitűnik viszont, hogy a „Vajda" esetében — bár ő a korai függetlenségi avantgarde legfiatalabb tagja, akinek aktív politikusi és publicisztikai működése a mi századunk elejére is átnyúlik — a pályakép nem kevés nyitott élet-és korrajzi problémát tartogat a kutató számára. Ezek a problémák a pályakép egy-egy szakaszát jellemző és meghatározó változások megközelítésével tapinthatók ki. Ilyennek érezzük mindjárt elöljáróban a Deákról szóló „családi környezetrajzot" (mert ugyan minek is nevezhetnénk a politikusról a politika teljes kizárásával írt kétkötetes anekdotafüzért) és a Kerkápolyxó\, annak pénzügyminiszterré történt kinevezése alkalmából, a röpirat előszava szerint a „régebbi tanítvány" jogán íródott, nem kevés fontos kortörténeti adatot is nyújtó „tollrajz"-ot.2 2 A szerző hozzáállása a tárgyhoz és a szereplőkhöz mindkét esetben több egyszerű rezonanciánál. Abban a rendkívül összetett (valóban sokrétű) politikaiérzelmi alkatban, mely Eötvös Károlyt átfogja és meghatározza, kettős rétegeződést figyelhetünk meg. A domináns függetlenségi, ellenzéki jelleg főrétege alá egy régi, Deák-féle kormánypárti réteg is szorult; azé a párté, melynek 1872-től egy cikluson át 20 Eötvös Károly: Deák Ferenc és családja I—II. Bp. 1905, Révai. 21 Uö.: A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége I—HI. Bp. 1905, Révai. " [Eötvös Károly] Carolus: Kerkápoly Károly, az új pénzügyminiszter. Tollrajz. Pest 1870, Aigner. II. p. — Kerkápoly Károly ( 1824— 1891 ) az államtudományi tanszék tanára a pesti, majd budapesti egyetem jogi karán, 1870 és 1873 között volt pénzügyminiszter.
