Századok – 1986
Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI
952 BERLÁSZ JENŐ A zágrábi vásárokon, éppúgy mint korábban a zenggieken, alkalma adódott Ritternek a jobbágysággal való ismerkedésre is. Láthatta nyomorúságos állapotukat, s hallhatott arról, az ő gyermekkorában (az ötvenes években) a Száva vidéken lejátszódott nagy felkelésről, amelyet hét esztendeig tartó alkudozások után, végül is csak fegyverrel lehetett leverni.30 Végül nem kerülhette el Ritter figyelmét a tulajdonképpeni horvát—szlavón társadalmon akkor még kívül álló, de ténylegesen mégis jelenlevő népességi csoport, a határőrség sem. Nem messze Zágrábtól három erősségben: Körösen, Kaproncán es Ivanicsban volt elhelyezve a szlavóniai végvidéknek egy-egy kapitánysága; e várakban és a környező vidéken nagyszámú vlach (a Balkánról bevándorolt szerb és bosnyák származású, ortodox vallású) őrsereg tartózkodott. Ezek csakúgy, mint a tengerparti horvát végvidéken, kizárólag kapitányaiknak voltak alárendelve, sem földesúrtól, sem vármegyétől nem függtek. Magatartásukról ugyanolyan híreket lehetett hallani, mint Zenggben. Környékük civil lakosságát állandóan nyugtalanították.31 c) A társadalommal szoros összefüggésben ismerhette meg Ritter a horvát— szlavón művelődés helyzetét is. Zágráb nemcsak kormányzati-közigazgatási főhelye volt az országnak, de kulturális központja is. Ezzé avatta már a középkorban a püspökség és a káptalan jelenléte. Hiszen Horvát—Szlavónországban csakúgy, mint Magyarországon és egész Kelet-Közép-Európában egészen a reformáció koráig a magas klérus volt a társadalom intellektuális vezetője, az írástechnika egyedüli szakértője, a szellemi munka kizárólagos képviselője. A városi élet és a polgári rend fejlődése azonban a 16. század második felétől itt is mindinkább szükségessé tette, hogy a világi társadalomrétegek is elsajátítsák az írás-olvasás tudományát, mégpedig elsősorban nem az egyház latin nyelvén, hanem az új idők követelményeinek megfelelően, anyanyelven. Ez a forradalmi jellegű mozgalom a vallásos élet megreformálásával karöltve, igen nagy gyorsasággal terjedt el Horvát—Szlavóniában is.3 2 Hogy Ritter — a jezsuiták körében — mit tudott meg az erről a hazájában egy évszázaddal korábban zajlott kulturális mozgalomról, az bizonytalan; valószínűleg jóval kevesebbet, mint ami valóban történt. Még kevésbé értesülhetett arról, hogy Horvátországban már a reformátorok megjelenése előtt is működtek szláv nyelven nyomtató tipográfiák; így pl. az ő szülővárosában, Zenggben (ahol hazai földön az első horvát nyelvű glagol betűs nyomtatott könyv készült), továbbá Fiumében és Zágrábban is. A két előbbit 1508 és 1537 között — nehogy a reformáció terjedését 30 Tarczay Erzsébet: A jobbágyság története Horvátországban 1650—1848. Bp. 1913. 5., 39.1. —• Újabban MT10K III. к. 627—628. 1. 31 L. a 15. jegyzetet! Az egykorú törvények (így az 1635:40., 1647:47., 52., 1649:40., 1655:66., 1681:62., 63., 64. tc) oláhok (Valachi), szlávok (Sclavi), predauciusok (Praedauci) néven emlegetik őket; más forrásokban mint uszkókok (Uscoci) szerepelnek. — L. még Lopási c, Spomenici II. sv. 2., 202., 324., 367. str. — Vö. Enc. Jug. 8. sv. 514—516. str. — MTI OK III. к. 1440—1444. 1. 32 Tarczay Erzsébet: A reformáció Horvátországban. Debrecen, 1930.9—24. — Klaic, Povjest III/l. sv. 105. etc. str. — A reformációról Zágrábban Kampus—Kar aman, i. m. 78—79 str.
