Századok – 1986
Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI
MAGYAR—HORVÁT VISZONY A 17—18. SZÁZAD FORDULÓJÁN 947 kellett. Végül elcsodálkozhatott azon is, hogy Zágrábban — miként az egész Dráva— Száva közén — nem ugyanazt a horvát nyelvet beszélték, mint a tengerparton, hanem egy egészen más dialektust (az ún. fca/'-horvátot). Mégis akarva-akaratlan bele kellett nőnie ebbe az új kultúrkörnyezetbe.1 2 Tanulmányait a Gradecben 1607 óta fennálló jezsuita gimnáziumban (collegiumban) kezdte, s hat év múlva ugyanitt fejezte be. Itt kiváltképpen, szinte kizárólag humanista jellegű latin nyelvoktatás folyt. Szakismereteket külön tárgyak gyanánt nem tanítottak, csak járulékosan foglalkoztak velük mint a latin grammatikai, retorikai és poétikai ismeretek elsajátításához szükséges tananyaggal. Mégis, az ifjú Ritter minden bizonnyal itt ismerkedett meg hazája földrajzával, történetével és Magyarországhoz fűződő államjogi kapcsolatával.13 Ez az ismeretszerzés elsősorban ún. konzultációk keretében történhetett, amelyeket a tanárok tanítványaikkal folytattak. Itt kerülhetett sor az állampolgári ismeretek elsajátítására is. Itt tudhatták meg a diákok, hogy a történelmi horvát királyság, mint földrajzi-politikai formáció tulajdonképpen három egymástól önkormányzatilag elkülönülő területi egységből áll: az Adria felső keleti partján elterülő, északkelet felé a szárazföldön a Gvozd-hegység vidékéig terjedő szűkebb értelemben vett Horvátországból, továbbá a Dráva—Száva közének nyugati felét elfoglaló, s délnyugaton ugyancsak a Gvozdig terjedő Szlavóniából, egykorú magyar nyelven Tótországból, végül pedig az Adria alsó keleti szegélyén és- szigetein hosszan elnyúló, autonóm városállamok sorával szegélyezett, délen a Narenta folyóig terjedő Dalmáciából. De megtudhatta Ritter — tanulótársaival együtt — azt is, hogy ez a 10. század elején megalakult három tagozatú horvát királyság all—12. század fordulóján megszűnt szuverén állam lenni, területe hozzákötődött Magyarországhoz, politikai uniót alkotott vele, vagyis autonóm tagja lett a Magyar Szent Koronának,14 Azóta uralkodói a mindenkori magyar királyok, 1526 óta a Habsburg-ház tagjai voltak. 12 Enc. Jug. VIII. sv. Zagreb, 1971. 580—595. str. — Új monográfia Zágráb történetéről Kampus, Ivan— Karaman. Igor: Das tausendjährige Zagreb, 1978. 34—50., 54—55., 70—78., 83—84., 88—89., 92— 93. str. — Zágráb nagy okmánytára: Monumenta historica liberae regiae civitatis metropolis regni Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae. I—XX. sv. Zagrabiae, 1889—1971. — Vanyó, i. m. 328—340. 1. 13 Klaic, i. m. 19—25. str. 14 A magyar—horvát unió kialakulásáról Deér József: A magyar—horvát államközösség kezdetei. In: Jancsó Benedek emlékkönyv. Bp. 1931. 97—131.1. Továbbá Hóman Bálint: Magyar történet. I. k. Bp. 1935. 327—360. 1. Legújabban Györffy György: A magyar állam megszilárdulása. In: Magyarország története tíz kötetben. I. k. Bp. 1984. 930—954. 1. — Horvát részről alapvető nagy feldolgozás Klaic, Vjekoslav: Povjest hrvata. I., II/L, II/2., II/3. és III/I. sv. Zagreb, 1899—1911. Az Árpád-kori történetet az I. k. foglalja össze, az 1302—1526 közötti történetet a II/l—3. k., az 1527—1608-ig terjedő időszak történetét a III/I. k. nyújtja. A 17—18. századi kötetek sajnos nem készültek el. Szlavónia középkori politikai helyzetéről ismét Klaic: Slavonien vom X. bis zum XIII. Jahrhundert. Agram, 1882. Nach dem Kroatischen von Ivan v. Bojnicic. — Ugyancsak Klaic készített a horvát történelem illusztrálására egy atlaszt: Atlas za hrvatsku povjestnicu. Zagreb, 1888. — Az Árpád-korra nézve Klaicènál modernebb feldolgozás Sisic, Ferdinand von: Geschichte der Kroaten. I. Teil. Zagreb, 1917. — A mai jugoszláv történetírás alapvető tömör összefoglalása Dalmacija, Hrvatska és Slavonija címszók alatt Enc. Jug. 2. sv. 642—644., 4. sv. 124— 278. és 7. sv. 222—225. str. — A Szentkorona (Sacra angelica et apostolica regni corona Hungáriáé) 3 Századok 1986/5—6
