Századok – 1986
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Mohácstól Buda visszavívásáig (Magyarország történeti útjának nemzetközi háttere) 917/V–VI
MOHÁCSTÓL BUDA VISSZA VÍVÁSÁIG 929 század eleji kelet-indiai előretörése döntötte meg Velence keleti füszerkereskedelmét, értékelte le a levantei forgalom tradicionális útjait.2 1 Az Angol és a Holland Kelet-indiai Társaság alapítása (1600, 1602) és tevékenységének kibontakozása viszont rohamos gyorsasággal idézte ezt elő. Már 1610-től kezdve Németalföldről érkeztek tekintélyes bors- és egyéb fűszerszállítmányok Észak-Itáliába, főleg tengeri úton — a hagyományos fűszerutánpótlási irány megfordulásának, Velence hanyatlásának sokatmondó jeleként.2 8 A keleti fűszerek távolsági közvetítésének középkori monopolistái, Szent Márk városának hatóságai hamarosan kénytelenek voltak abban a formában is tudomásul venni ezt az útvonalváltozást, hogy 1625-ben a fűszereket vámkezelési szempontból hivatalosan a „nyugati áruk" csoportjába sorolták át.2 9 1646—47-ben az amszterdami kikötőből a Földközi-tengerre menő hajók rakományának fő tétele a bors volt: az összkivitel értékének mintegy 25%-a.3 0 De nemcsak a hollandok és angolok közvetítette kelet-indiai fűszerek találták meg ez idő tájt útjukat a Mediterráneumba, hanem az angol és holland textiláruk is. A holland hajók — s mellettük még a Hanza és már az angolok is — a 16. század végén nyomultak be a Földközi-tenger medencéjébe, kihasználva az 1590-es évek észak-itáliai gabonaválságát.31 S ez az exportirányzat tartósnak bizonyult. A gabonakrízis megszűntével más árufajták léptek a szemestermények helyébe a Földközi-tengerre érkező atlanti szállítmányokban: a fűszerek mellett főként az angol és holland textilipar újabb termékei, amelyek az 1630-as években már kiszorították az itáliai posztókat a levantei piacokról. Sőt a velencei textilgyártás — ami éppen a 16. 27 A korábbi felfogást — amely W. Heyd klasszikus műve nyomán vált általánossá: Geschichte des Levantehandels im Mittelalter, Stuttgart, 1879, II, 505. s köv. — már J. Kulischer is vitatta: Allgemeine Wirtschaftsgeschichte des Mittelalters und der Neuzeit, München—Berlin, II, 235; majd F. C. Lane tanulmányai ingatták meg: Venetian Shipping during the Commercial Revolution, The American Historical Review, 38, 1933, 219—239. és The Mediterranean Spice Trade: Further Evidence of its Revival in the Sixteenth Century, ugyanott 45,1940,581—590. Űjrakiadva: Crisis and Change in the Venetian Economy in the XVIth and XVIIth Centuries, Edited by B. Pullan, London, 1968, 22—46, 47—58. — Az üjabb kutatások megerősítették Lane eredményeit: V. Magalhäes-Godinho. La repli vénitien et égyptien et la route du Cap 1496—1533, In: Hommage à Lucien Febvre, Paris, 1953, II, 283—300; F. Braudel, La Méditerranée et le monde méditerranéen à l'époque de Philippe II2, Paris, 1966,1,493—516; Л^. Steensgaard, The Asian Trade Revolution of the Seventeenth Century: The East India Companies and the Decline of Caravan Trade, Chicago—London, 1974, 155—169. 28 Brûlez, i. m. 4. — „Aza tény, hogy 1616-ban és 1626-ban növekvő összegű vámokat vetettek ki az angolok és a hollandok által Gibraltáron át Velencébe hozott. . . indiai áru után, világossá teszi, hogy az oly sokáig Velencéből Angliába és Flandriába vitt árut most már fordítva, Angliából és Hollandiából szállították Velencébe": H. Kretschmayr, Geschichte von Venedig, III, Stuttgart, 1934, 367. 29 G. Luzzato. La decadenza di Venezia dopo le scoperte geographiche nella tradizione e nella realtà, Archivio Veneto, 1954,174. alapján közli: D. Sella, Crisis and Transformation in Venetian Trade, In: Crisis and Change in the Venetian Economy, i. m. 97. 30 Wütjen, i. m. 337. 31 W. Naudé, Die Getreidehandelspolitik der europäischen Staaten vom XIII. bis zum XVIII. Jahrhundert, Berlin, 1896,1. 305—309, 331—333; Braudel, i. m. I, 530—534, 543—545; Wätjen. i. m. 114— 117.
