Századok – 1986

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Mohácstól Buda visszavívásáig (Magyarország történeti útjának nemzetközi háttere) 917/V–VI

922 PACH ZSIGMOND PÁL inkább a nemzetközi politika szenvedő alanya lett, és Szobieszki halála után alig egy századdal, hosszú időre szólóan, letörlődött a kontinens politikai térképéről.6 Országok egész sorában viszont, Európa nyugati szélétől a keletiig, a Tudorok és Stuartok Angliájától az orosz cárok birodalmáig, a bontakozó világgazdaság központjában és peremzónájában, rendkívül különböző gazdasági-társadalmi feltételek között — Nyugaton a fölemelkedő kereskedő és manufaktúra-burzsoázia érdekeihez és igényeihez igazodva, Keleten a földesúri árukereskedelem és árutermelés szükségleteihez és a „második jobbágyság" feltételeihez idomulva — s mégis csaknem egykorúan, egyaránt létrejött az abszolút monarchia építménye. A Habsburgok soknemzetű és sokállamú dunai monarchiájában is, amelynek a 17. század második felére kialakult állami struktúrája, politikai szervezete persze szükségképpen közelebb állt az abszolutizmus kelet-európai válfajához, mint a nyugat-európai típusához — még akkor is, ha a bécsi udvar egyes kabinetpolitikusai éppen a francia, a XIV. Lajos-i államberendezést tekintették is sokban követendő modelljüknek.7 A francia államférfiak viszont, legalábbis Richelieu és Mazarin óta, kétségtelenül tisztában voltak vele: minden lehető eszközzel hátráltatniuk kell a honukbelihez hasonló hatalmi központosítás folyamatát a rivális birodalomban. Ezért is támogatták emitt a rendi-partikuláris erőket, a magyarországi malcontent-okat.8 S ezért folytatott a Napkirály olyan — enyhén szólva — tartózkodó és kétértelmű politikát azokkal a törekvésekkel, tervekkel és vállalkozásokkal szemben, amelyek a töröknek Magyarországról való kiszorításával együtt, a vetélytárs Habsburg-ház hatalmi terjeszkedését voltak eredményezendők. Aminthogy a bécsi udvar viszont 1664-ben — amikor kevésen múlt, hogy a francia király s a befolyása alatt álló Rajnai Szövetség vezetésével bontakozik ki a nemzetközi koalíció nagy hadi vállalata, a török kiűzése Magyarországról — a szentgotthárdi győzelem után habozás nélkül döntött: néhány nappal később megkötötte a status quo-t rögzítő vasvári békét. Ez Európa számos 6 J. Tazbir, The Commonwealth of the Gentry. In: History of Poland, Edited by A. Gieysztor et al., Warsaw, 1968, 242—261; AT. Piwarski, Oslabienie znaczenia miedzynarodowego Rzeczypospolitej w drugiej polowie XVII. v. Roczniki Historyczne, 23, 1957; I. Gieysztorova, Guerre et régression en Masovie aux XVIe et XVIIe siècles, Annales E. S. C. 13, 1958; B. Lesnodorski, Les partages de la Pologne. Analyse des causes et essai d'une théorie, Acta Poloniae Historica, 7, 1963; J. A. Gierowski, Pol'sa szredi europejszkih goszudarsztv (XVI—XVII. vv.), Voproszü Isztorii, 1977, 12. — Az utóbbiban megnyilvánuló, a Rzecz Pospolita „rehabilitálására" irányuló tendenciával szemben a magunk részéről a nemesi köztársaságban a második jobbágyság társadalmi-gazdasági viszonyainak adekvát politikai felépítményét látjuk. 7 A lipóti abszolutizmust árnyaltan jellemzi Benczédi L. a Magyarország története III. kötetében, Budapest, 1985, 1178 s köv. — A francia „modellre" jellemző epizód: ugyanott, 1181—1182. 8 A francia államférfiak Habsburg-politikájára: H. Lutz—F. H. Schuberl—H. Weber, Frankreich und das Reich im XVI. und XVII. Jahrhundert, Göttingen, 1968; S. H. Steinberg, Der dreissigjährige Krieg und der Kampf um die Vorherrschaft in Europa 1600—1660, Göttingen, 1967. — A francia államkormányzatnak a Habsburg-központosítás megakadályozására irányuló politikai vonalát felismerte már: Mika S., Richelieu bíbornok miniszter befolyása Franciaországra és Európára, Kolozsvár, 1871.