Századok – 1986
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Mohácstól Buda visszavívásáig (Magyarország történeti útjának nemzetközi háttere) 917/V–VI
MOHÁCSTÓL BUDA VISSZA VÍVÁSÁIG 919 tengerentúli piacok megjelenésének időszakában — akkor, amikor létrejöttek az atlanti-parti országok /л/erkontinentális kapcsolatai Ázsiában és Amerikában szerzett gyarmataikkal —, ugyanakkor Nyugat-Európának a közép-kelet-európai országokhoz fűződő ш/rakontinentális (kontinensen belüli) forgalma sem lankadt el, hanem sokszorosára növekedett. Ezek a növekvő súlyú és új típusú Európán belüli piaci kapcsolatok — amelyeknek áruösszetétele a fényűzési cikkekről mindinkább áttevődött a közszükségleti cikkekre — ugyancsak lényeges tényezőjévé, alkatelemévé váltak a modern világgazdaság születőben lévő rendszerének. Hatásuk pedig olyan módon érvényesült, hogy Nyugat- és Kelet-Európa között az ipari—agrár munkamegosztást ösztönözték, mélyítették el — anélkül (s ezt fontos hozzátennünk), hogy Közép-Kelet-Európának a bontakozó nemzetközi munkamegosztásban való agrárjellegű részvétele gazdasági szerkezetváltást: a mezőgazdasági exportágazatokhoz kapcsolódó iparosítást vagy a mezőgazdaság kapitalizálódását indította volna el. Sőt, hosszabb távon éppen ellenkező hatást gyakorolt: más tényezőkkel együtt a földesúri robotgazdálkodás kiterjedését, az úgynevezett második jobbágyság (zweite Leibeigenschaft) kifejlődését, a feudalizmus évszázados rögződését mozdította elő. így a kontinens közép-keleti része maga is több tekintetben háttere, bázisa, peremzónája, feudális agrárövezete lett a — tengerentúli területeket gyarmati módon kiaknázó — nyugat-európai központ tőkés irányú nekilendülésének.1 Ez a legszélesebb világgazdasági kerete Magyarország történetének a mohácsi vész és Buda visszafoglalása közötti százhatvan esztendőben. 2. A történelmi folyamatok persze sohasem bontakoznak ki szabályos linearitásban, merev egyenesvonalúsággal, hanem a hatások és ellenhatások szövedékén, bonyolult ellentmondásain keresztül. A születőben levő modern világgazdaságba való kezdeti bekapcsolódás eleinte és rövid távon nem jelentett még gazdasági alárendelődést, elmarasztó, visszatartó tényezőt Közép-Kelet-Európa országai számára. Magát a bekapcsolódás megindulását éppen feudális fejlődésüknek a 15. századra elért színvonala, társadalmi termelőerőik növekedése, áru- és pénzviszonyaik kiterjedése alapozta meg: ez tette képessé őket arra, hogy reagáljanak a nyugat-európai változásokra, a „kihívásra"; hogy választ adjanak a főleg Nyugat-Európa tőkésedőiparosodó központi körzetei részéről jelentkező exportigényekre. S a közép-keleteurópai mezőgazdasági termények és nyersanyagok előtt ekkoriban nemcsak szélesedő kiviteli piacok nyíltak Európa nyugatán, hanem előnyös értékesítési 1 A modern világgazdaság bontakozásának fő tényeire és összefüggéseire: A nemzetközi kereskedelmi útvonalak 15—17. századi áthelyeződésének kérdéséhez, Századok ( = Sz), 1968, 5—6, 863— 896; Közép-Kelet-Európa és a világkereskedelem az újkor hajnalán, Sz, 1982, 3, 427—459. — Tartalmas elemzés: I. Wallerslein, The Modern World-System. Capitalist Agriculture and the Origins of the European World-Economy in the Sixteenth Century, New York, 1974.
