Századok – 1986
Folyóiratszemle - Newsinger J.: Sean O’Casey politikai tevékenysége (1908–1918) 908/IV
908 FOLYÓI R ATSZEM LE tekintette az osztályok felett álló államkoncepció úttörőinek, s kimutatta osztálymeghatározottságukat. V. O. Kljucsevszkijt úgy értékelte, mint ennek az örökségnek a folytatóját, aki nagy hatással volt Platonov és Miljukov történelemfelfogására is. Kritizálta Pokrovszkij a jogi normákat abszolutizáló ún. jogi iskolát, az orosz fejlődés egységét megkérdőjelező ún. federalista irányzatot (N. I. Kosztomarov). Hasonló szellemben foglalkozott a szlavofil, a forradalmi demokrata és a narodnyik irányzat képviselőivel. A cikk befejező része Pokrovszkij kapcsán a történetiség és a pártosság dialektikáját boncolgatja. Rámutat, hogy Pokrovszkijnál nem érvényesült ez a dialektika. Egyoldalúan eluralkodott a pártosság, ami pl. azt eredményezte, hogy nem értékelte a burzsoázia progresszív szerepét — a maga idejében. Müveinek historiográfiai aspektusú vizsgálata ezzel együtt is fontos a szovjet történettudomány kezdeti szakaszának feltárása szempontjából. (Isztorija SzSzSzR, 1985. 2. szám 112—119. o.) M. J. NEWSINGER: SEAN O'CASEY POLITIKAI TEVÉKENYSÉGE (1908—1916) Sean O'Casey életének első felét főleg irodalmi tevékenysége alapján vizsgálták, noha ő egyúttal aktívan politizált is; különböző időszakokban részt vett a Gael Liga, a Gael Atlétikai Egyesület, az Ir köztársasági Testvériség, James Larkin Szállítási és Általános Munkásegyesülete és az ír Polgári Hadsereg tevékenységében. Nemcsak írásaihoz keresett alapanyagot, hanem aktívan részt kívánt venni az ír politika és társadalom átalakításában. Noha vezető posztot nem töltött be, véleményének nagy tekintélye volt, emellett e szervezetekben igen sok adminisztratív munkát is végzett. O'Casey 1903-tól kilenc évig vasúti munkásként dolgozott, de nem a szakszervezetben kezdte politikai pályafutását, hanem az ún. „ír Írországhoz" tartozó Gael Ligában, ami igencsak meglepő, hiszen egy dublini protestánsról van szó. Fő célkitűzése ekkor a britek eltávolítása és a gael nyelv és kultúra helyzetének visszaállítása volt. James Larkin 1908 decemberében hozta létre az ír Szállítási és Általános Munkásegyesületet (ITGWU), amely kezdettől fogva kihívást jelentett valamennyi ír nacionalista szervezet számára, hiszen az ír nemzeti követeléseknek a munkásosztály politikai középpontba állításával kívánt érvényt szerezni. Noha O'Casey is rövidesen belépett, nem értett egyet a munka és a tőke közötti konfliktus előtérbe helyezésével, az ír republikanizmus ügye szerinte abszolút elsőbbséget élvez. 1913-ban több újságcikkben is határozottan fellépett a szocialisták és a szocializmus ellen. Az 1913—14-es dublini elbocsátási hullám és a sztrájkmozgalom azonban változást hozott álláspontjában; az ír függetlenségiek ekkor szembekerültek a munkásosztállyal, O'Casey végül is a baloldal ügyét választotta. E metamorfózisban saját bevallása szerint két emberrel való kapcsolata játszott döntő szerepet; James Larkin és George Bemard Shaw. A városi villamosvasúti dolgozók szervezkedési jogáért küzdők elbocsátása következtében kirobbant, 25 ezer embert átfogó munkabeszüntetési mozgalom ellen a hatóságok rendkívül durván, fegyveres erőszakkal léptek fel, erre válaszul alakult meg 1913 novemberében a dolgozók önvédelmét szolgáló szervezet, az ír Polgári Hadsereg (ICA). Ugyanebben az időpontban válaszként a szélsőséges protestáns észak-írországi Ulsteri Önkéntesek létrehozására, főleg a vagyonosabb ír rétegek képviselői megszervezték az ír Nemzeti önkéntesek nevű alakulatot, megteremtői között volt nem egy olyan, élesen szakszervezet-ellenes ír munkaadó, aki maga is bocsátott el munkásokat. E szervezet és az IGTWU között hamarosan éles konkurenciaharc indult meg. O'Casey kilépett a munkásüggyel szembeforduló ír Köztársasági Testvériségből, de más ír nacionalista csoportosulásokban továbbra is tevékenykedett, mivel ekkor már, hasonlóan az IGTWU vezetőségéhez, a munkásosztály érdekeit is az ír nemzeti ügy részének tartotta.
