Századok – 1986
Folyóiratszemle - Cabral Manuel Villaverde: Az állam és a portugál munkáltatók a munkásosztállyal szemben 1890 és 1914 között 899/IV
FOLYÓI RATSZEM LE 899 Plehanov és csoportja, akik nagy számban ültették át oroszra a nemzetközi munkásmozgalom vezető egyéniségeinek, köztük Bebelnek az Írásait. Pétervárott Brusznyev csoportja, Moszkvában Ljadov és társai terjesztették a német szociáldemokrata vezető írásait, de bakui, ukrajnai illegális kiadványokban is napvilágot láttak ezek az 1880—90-es évek fordulóján. Felvillantja Ljubarov Bebel reflexióit is az oroszországi munkásmozgalom eseményeivel, jelenségeivel kapcsolatban. Szolidáris volt az 1895-ös sztrájk résztvevőivel, a hodinkai tragédia áldozataival. Nagy jelentőséget tulajdonított az 1902—1903-as déloroszországi sztrájkmozgalomnak. A szervezetileg és eszmeileg is új fejlődési szakaszt jelentő lenini „Iszkra" különösen Bebel revizionizmus és opportunizmus elleni fellépését értékelte nagyra, állította mintegy példaképül. Meg kell jegyeznünk, hogy Ljubarov csak a pozitív reflexiókat, a forradalmi baloldal egybecsengését vonultatja fel cikkében, az eltérésekről nem tesz említést. Nagyon óvatosan fogalmaz, amikor az orosz szociáldemokrácia nagy szakadásával kapcsolatos bebeli álláspontot ismerteti. Megállapítja, hogy a többi német munkásmozgalmi vezetőhöz hasonlóan nem értette meg a bolsevik—mensevik szembenállás elvi, politikai lényegét és jelentőségét. Ezért is tett kísérleteket a megosztottság felszámolására. 1904 végén egyesülési konferenciát kezdeményezett, de ekkor a Németországban tekintélynek örvendő mensevik vezetők (Plehanov, Martov) hiúsították meg tervét, nem voltak hajlandók Lenint mint frakcióvezért elfogadni. 1905 elején, amikor a forradalom körülményei között különösen fontos lett volna az oroszországi munkásmozgalom egysége, Bebel egy újabb kísérletet tett. Igaz, ebben a helyzetben még élesebbek voltak a differenciák, nem csupán eszmei, de taktikai kérdésekben is a két irányzat között. Ezt a bebeli kezdeményezést az OSzDMP III. kongresszusa utasította el. Mindezek ellenére Bebel következetes volt, s elérte, hogy a II. Internacionálé amszterdami kongresszusán a bolsevikok is képviseltethessék magukat. A véres vasárnappal indult első orosz forradalmat nagy lelkesedéssel fogadta, tekintélyét latba vetve szervezte a szolidaritási segélyakciókat. Az anarcho-szindikalistákkal folytatott polémiájában, illetve az általános választójogért folytatott politikai küzdelemben is felhasználta az 1905. októberi általános sztrájk tapasztalatait. A szerző kitér a korabeli orosz liberális, illetve mensevik sajtó azon beállításaira, miszerint Bebel nem disztingvált volna a polgári demokratikus és a szocialista forradalom között. Lenin írásait idézve rágalomnak nevezi ezeket a megállapításokat, s utal például Bebelnek az 1905. októberi cári manifesztummal, az Állami Dumával kapcsolatos véleményére. Szemfényvesztésnek nevezte a cári engedményeket. Az első orosz forradalom időszakában jelentősen nőtt az orosz szociáldemokrácia kiadói tevékenysége. Ezen belül Bebel írásai közül is sokat publikáltak. Tervbe vették írásainak és beszédeinek megjelentetését — 4 kötetben. 1907. június 3. után, a reakció korszakában is tanulságosak voltak az orosz forradalmi szociáldemokrácia számára a német munkásmozgalom politikai tapasztalatai. Pl. azok, amelyeket Bebel vezetésével a bismarcki kivételes törvények idején gyűjtöttek. Ezekben az években főként örmény szociáldemokraták, Lenin harcostársai (Saumjan, Szpandarjan) cikkeztek sokat Bebelről. A II. Internacionálé stuttgarti kongresszusán (1907) a militarizmusellenes álláspont elfogadtatásában jó együttműködés alakult ki Bebel és Lenin között. Ez is hozzájárult, hogy a német szociáldemokrácia anyagi támogatást is nyújtott orosz elvtársainak sajtótevékenységük folytatásához a reakció nehéz éveiben. Végül azokat a méltatásokat veszi sorra Ljubarov, amelyek az orosz szociáldemokrata publicisztikában Bebel halálát követően, 1913-ban napvilágot láttak, s hangsúlyozták érdemeit. (Voproszi iszlorii, 1985. 2. szám 33—47.) M. MANUEL VILLA VERDE CABRAL: AZ ÁLLAM ÉS A PORTUGÁL MUNKÁLTATÓK A MUNKÁSOSZTÁLLYAL SZEMBEN 1890 ÉS 1914 KÖZÖTT A szerző nagyobb kutatásra támaszkodva húzza alá, hogy ebben a periódusban megfigyelhető a gyors gazdasági növekedés, az ipari termelés emelkedése, a társadalmi szerkezet megváltozása és a modern ipari proletariátus megjelenése. Mindez azután más következményekkel járt együtt. 8*
