Századok – 1986
Történetirodalom - Vita Zsigmond: Művelődés és népszolgálat (Ism.: Trócsányi Zsolt) 874/IV
875 TÖRTÉNETI IRODALOM A tanulmányok (harminc-egynéhány hosszabb-rövidebb írás) legnagyobb része közvetlenül a nagyenyedi Bethlen-kollégium történetéhez kapcsolódik. A kollégium oktató és nevelő munkájának bizonyos kérdéseiről szól a „Voltaire tanítása a Bethlen-kollégiumban" c. tanulmány: Voltaire Henriadejának magyar fordítását olvassák, 1792-ben diákszínjátszók előadják Voltaire Brutusát, azt a Péczelit tekintik egyik mintaképüknek, aki Voltaire számos művét fordítja; szellemi útjuk Voltaire-től Csokonaihoz vezet. Ugyanebbe a kérdéskörbe tartozik az „Egy kantiánus erdélyi professzor a 19. század elején" c. írás Benke Mihály nagyenyedi filozófiaprofesszorról (1791-től 1817-ig tanít ott); a tanulmány fontos adalék Kant még távolról sem ismert erdélyi recepciója történetéhez. De szó esik itt a Benkéhez hasonlóan Göttingát járt Hegedűs Sámuel egészségtani előadásairól vagy (a téma felületesebb ismerője számára meglepően) Szász Károly szerepéről a műszaki értelmiség nevelésében (az erdélyi ellenzék vezető jogász alakja az enyedi jogi katedráról leszorulván, matematikát és fizikát tanít ott; tanítványai közül számosan tüzértisztek vagy a lőszergyártás vezető személyiségei 1848/49-ben — vagy, mérnöki diplomát szerezve, közmunka- és közellátásügyi miniszterek a dualista Magyarországon). Ismét más típusú egyéniség az ifjabb Zeyk Miklós, Szász Károly professzortársa; nála a nevelési elvek modernsége kap külön hangsúlyt. Századunk elejére ugorván át, Halmágyi Antal enyedi gimnáziumi rajztanárnak az iskola által támogatott kísérletét mutatja be a kézimunka bevezetésére az oktatásban (Halmágyi tanulmányai végeztével kitanulja az asztalosmesterséget; ezt tanítja rendkívüli tárgyként iskolai műhelyében — de a kollégium maga is segíti műhelyekben elhelyezkedni az ipari munka után érdeklődő diákokat). Az utolsó tanárportré Járai Istváné (1917 és korai halála, 1933 közt a kollégium gimnáziumi tagozatának igazgatójáé), ezé a kevésbé ismert Böhm Károly-tanítványé, aki 1912-ben „A történelmi materializmus mai érvénye és történettudományi értéke" címmel tartja meg székfoglaló előadását, Marx kellő ismeretével és értésével, s egy az övétől eltérő filozófiai álláspont kellő becsülésével. 1913-ban a szocializmusról tart előadást, felhíva benne hallgatói figyelmét az ország legfontosabb gazdasági és társadalmi kérdéseire— 1918 után pedig kiemelkedő szerepe van abban, hogy a kollégium a megváltozott körülmények közt is helyt tudjon állni; közben van még energiája a modern pedagógiai gondolatok erdélyi adaptációjával törődni, tanártársával, Áprily Lajossal együtt megszervezni a Helikon és a Klingsor íróinak találkozóját, tanulmányt írni Apáczai Cseréről és Körösi Csorna Sándorról. Külön kör a tanulmányokon belül azoké, amelyek a kollégium könyvtárával, a kollégiumi diákság olvasmányaival kapcsolatosak. Tanulmánynak és adatközlésnek egyaránt fontos „A Bethlen-kollégium diákkönyvtárosai a 17—19. században" c. írás (a könyvtárosok közül többen viselték később az erdélyi református püspöki tisztséget) vagy a reformkori ifjúsági olvasótársaságokról szóló (saját maga, Bodolay Géza s e sorok írója e vonatkozású publikációihoz képest új adatokat ismertető) írása, Mikó Imrének a kollégium könyvtárát mintegy újraalapító adományát „Mikó Imre jelmondata" címmel bemutató rövid közleménye. Helyet kapnak a kötetben a kollégium diákéletét ilyen vagy amolyan szemszögből ismertető tanulmányok is („Egy tanítóképzős élete a kollégiumban a múlt század végén", „Emlékezés Berde Mária enyedi éveire"). Enyedi diák (Zeyk Domokos) legendákba vesző, a klasszikus magyar irodalomban is többszörösen szereplő 1849-i hősi haláláról szól „Az utolsó bajnok" c. írás. Ehhez a kollégiumtörténeti törzsanyaghoz kapcsolódik, különböző szálakon, a többi tanulmány legnagyobb része. Említsük meg közülük a Bod Péter könyvtáráról írt nagyjelentőségű tanulmányt (a 888 kötetből álló, ritka értékű bibliotékát gyűjtője halála után elárverezték, s így szétszóródott; Vita Zsigmond hozzá nem értő hivatalnokok által készített árverésy jegyzékekből rekonstruálta ezt a csodálatos gyűjteményt); a reformkori erdélyi falusi és kisvárosi olvasóegyletekről szóló cikket, az Arany János erdélyi tanártársaira való emlékezést. Az egykori enyedi tanár, Pálffy Endre szerepe kapcsolja a Bethlenkollégiumhoz a Iorga Väleni de Munte-i nyári szabadegyetemén tartott magyar irodalmi előadásokat bemutató cikket. Megvan az enyedi kapcsolódása a Gusti professzor magyar tanítványairól és az első erdélyi falukutató munkatáborokról szóló cikknek is: Bakk Péter, a kollégium tanítóképezdéjének fiatal tanára (Gusti tanítványa) szervezi az egyik ilyen magyar falukutató tábort. A tanulmány egyébként méltó emléket állít az Erdélyi Fiatalok falumunkájának, kiemeli a kiváló nemzetiségi jogász, Mikó Imre fiatalkori tanulmányának („Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés") jelentőségét, és részletesen foglalkozik a nagy erdélyi magyar nyelvész. Szabó T. Attila tevékenységével az erdélyi magyar falumonografikus munkában.
