Századok – 1986
Közlemények - Gonda Imre: A restauráció hatása a Habsburg Monarchia belső helyzetére és hatalmi viszonyaira 1849 után 851/IV
854 GONDA IMRE népek békés együttélésének megszervezése, mint ahogy nem igaz az sem, hogy ennek csupán a magyar nemzet, illetőleg állam vezetőinek népelnyomó törekvései képezték legfőbb akadályát. A valóság, hogy az abszolutista Habsburg Monarchia feudális nemzetekfölöttisége nem volt alkalmas az uralma alatt élő nemzetek konföderációjának megteremtésére. Ugyanakkor tagadhatatlan az is, hogy a magyar uralkodó osztály semmiben nem különbözött más hasonló társadalmi rétegektől Kelet-Közép-Európában, s alávetett népei munkaerejét anyanyelvükre való tekintet nélkül valóban kiaknázta. Élte idegen hatalmak által megszállott, szétszakított államéletét, melynek termelő osztályait a háborúk megtizedelték, majd más idegen népekkel pótolták, amelyek fölött azonban elveszett régi birtokjogait helyre állítani soha nem tudta. Kétségtelen, hogy e jogait véglegesen feladni képtelen volt, éppoly kevéssé, mint olyan engedményeket tenni tulajdonjogai rovására, amelyek precedensként újabb engedményeket szülve, legfeljebb haladékot jelentettek e birtokjogok fokozatos és végleges elvesztésére, amire azonban egyetlen feudális uralkodó osztály, amilyen a magyar is volt, nem lehetett képes. A nagy történelmi félreértés magyar részről azon a ponton vált nyilvánvalóvá, amelyen a magyar uralkodó osztály nem vette észre és nem vette tudomásul a négy évszázad óta folyamatos birtok vesztést, ami eredendő feudális meghatározottsága egyik legfőbb ismérve lett. A közép-európai népek konföderációjának létrejötte nem a magyar uralkodó osztályokon bukott meg, hanem a középeurópai feudalizmuson, amely sem a Habsburgok, sem a magyarok részéről nem volt alkalmas a népek olyan együttélési rendszerének a megteremtésére, amely a polgári együttélés viszonyainak legmagasabb fokán — a fokozódó nacionalizmus miatt is — kivételes eredménynek tekinthető. * * * A Habsburg Monarchia a népek szövetségévé való átalakíthatóságával kapcsolatos illúzióknak az alapját Palacky a múlt században a következő mondatokban foglalta össze: „Hogy különböző eredetű nemzetek több mint három évszázaddal ezelőtt önkéntes szerződések által egyetlen egésszé egyesültek az osztrák államon belül, azt az isteni előrelátás e népekkel szembeni nagy jótéteményének tartom. Ha feltesszük, hogy ez nem történik meg, és e nemzetek mindegyike megtartja saját szuverenitását: hány és mily véres küzdelmeket kellett volna azóta kölcsönösen kiállniok. Némelyek ebben talán a pusztulásukat is lelték volna. ... Ha valaki azt állítja, hogy ez az egyesülés nem is mindig vált az egész Európa egyes részeinek a javára, úgy nem tagadom, hogy sok minden, ami történt, elmaradhatott volna, s hogy sok mindent jobban is lehetett volna csinálni." Palacky még hozzáfűzte: „Minthogy ezeket az igazságokat több-kevesebb világossággal beláttam, amidőn 1848. április 11-én a Frankfurti Nemzetgyűléssel közöltem Nyilatkozatomat, kifejtettem: Való igaz, ha az osztrák császárság már régóta nem léteznék, akkor Európa s a humanitás érdekében sürgős volna, hogy megteremtsék."1 1 Palacky: Die Staatsidee Österreichs. Wien, 1872. 23.
