Századok – 1986
Történetirodalom - Das Goldene Bergbuch (Schemnitz) (Kremnitz) (Neusohl) (Ism.: Heckenast Gusztáv) 768/III
768 TÖRTÉNETI IRODALOM 768 DAS GOLDENE BERGBUCH (SCHEMNITZ) (KREMNITZ) (NEUSOHL). Herausgegeben von Jozef Vozár Zlatá kniha Banícka (Banská Stiavnica) (Kremnica) (Banská Bystrica). Na vydanie prípravil a preloíil Jozef Vozár. Veda, Vydavatel'stvo Slovenskej akadémie vied. Bratislava, 1983. (Monumenta Slovaciae Montanistica). 264 1. A SELMECBÁNYÁI ARANYKÖNYV Az 1764. évi pozsonyi országgyűlés alkalmából az akkor 23 éves trónörökös, József római király és 17 éves öccse, Lipót főherceg népes kísérettel meglátogatta a három nagy alsó-magyarországi bányavárost, Selmec-, Körmöc- és Besztercebányát. Tiszteletükre rendbehozták az épületeket, balesetek lehető elkerülésére megerősítették a bányaácsolatokat, s hogy udvarképesek legyenek, vadonatúj egyenruhába öltöztették nemcsak a bányatisztviselőket, hanem a bányászokat is. A magas látogatás, amely 12 napig — 1764. július 20-tól 31-ig — tartott, természetesen protokolláris aktus volt, de programját Mária Terézia kívánságára az Udvari Kamara, mint a bányák főhatósága, úgy állította össze, hogy egyúttal tanulmányút is legyen a leendő uralkodók számára. József és Lipót a birodalom akkor talán legvirágzóbb bányavidékét keresték fel, ahol viszonylag szűk területen — a három város egy-egy napi járóföldre fekszik egymástól — ismerkedhettek meg az arany, az ezüst, a réz bányászatával és kohászatával, a bányaigazgatás szervezetével és a bányakamarák pénzügyeivel. Az Udvari Kamara a tanulmányút minél szakszerűbb előkészítése érdekében már 1764 tavaszán utasította Sauer Kajetán főkamaragrófot, hogy készíttesse el a három, alája tartozó bányakamarával valamennyi bányaüzem és kohó — a munkáslétszámra, az 1763. évi termelési eredményekre, a nyereségre és az esetleges ráfizetésre is kiterjedő — leírását, s к üldje fel Bécsbe a bányák térképeit, valamint a használatban levő különböző vízemelő gépeket ábrázoló, magyarázattal ellátott mérnöki rajzokat, továbbá a bányaigazgatás adminisztrációját ismertető kimutatásokat. így negyedéves feszített munkával egy csodálatosan anyaggazdag pillanatfelvétel készült el az alsó-magyarországi bányavidékről. Az iratokat a hozzájuk tartozó térképekkel és rajzokkal aranyozott bőrkötésbe kötötték; ezért hívják aranykönyvnek. Az aranykönyv, számos név szerint nem azonosítható vagy csak sejthető bányatiszt kollektív munkája három, kézzel írt példányban készült. Az a példány, amelyet a látogatás előtt József és Lipót kezébe adtak, II. Lipót császár hagyatékából az Osztrák Nemzeti Könyvtárba került, a második példány az Udvari Kamara, a harmadik a Selmecbányái Állami Központi Bányászati Levéltár őrizetében van. A három példány szövege nem teljesen azonos, legbővebb az Osztrák Nemzeti Könyvtár példánya, legrövidebb az Udvari Kamara Levéltáráé, a legjobb változat az, amely Selmecbányán maradt; de mindhárom példányban vannak olyan részletek, amelyek a másik kettőben hiányoznak. Nagyon szerencsés választás volt a Szlovák Tudományos Akadémia Kiadóvállalata részéről, hogy a Selmecbányái aranykönyv kiadásával indította meg a szlovákiai bányászati emlékek sorozatát. A kötet külső kiállítása, 70 metszet, bányatérkép és mérnöki rajz egy-két kivétellel színes reprodukciójával, méltó a közreadott forrás bányászattörténeti jelentőségéhez. A szöveg gondozója, Jozef Vozár kitűnő munkát végzett. Bevezető tanulmánya tisztázza az aranykönyv funkcióját, ismerteti létrejöttének körülményeit, a kéziratok egymáshoz való viszonyát, leírja a fejedelmi látogatás történetét, végül beszámol a kiadás szövegkritikai problémáiról. A szövegkiadás alapja az Udvari Kamara levéltárának példánya volt. A választást egyrészt az indokolta, hogy ez látszik a végső megfogalmazásnak, másrészt, hogy viszonylagos rövidsége ellenére ez nyújtja a legtöbb információt. A szöveg kiadásra előkészítése során Vozár szembekerült a 18. századi történeti források közreadásának különböző problémáival. Tudományos forráskiadást akart, ezért
