Századok – 1986

Történetirodalom - Szvák Gyula: Iván a Félelmetes (Ism.: V. Molnár László) 766/III

TÖRTÉNETI IRODALOM 767 Szvák Gyula — aki kitűnően ismeri a témára vonatkozó szovjet és nyugat-európai szakirodalmat — céltudatosan törekszik arra, hogy ne egyszerűen csak politikatörténeti vagy faktográfiai munkát adjon olvasói kezébe. Ezért röviden felidézi az orosz feudális társadalmi formáció sajátosságait, a moszkvai fejedelemség 13—15. századi területi növekedését, gazdasági megerősödését és a tatár hódítás politikai következményeit. A szerző ezenkívül bemutatja III. Iván (1462—1505) és III. Vaszilij (1505—1533) központosítási törekvéseit, a korabeli uralkodó osztály szerkezeti felépítését, a földtulajdonviszonyokat, a funkcionális és területi alapon működő közigazgatást, a mesztnyicsesztvo (előkelőségi rangsorrendszámítás) intézményét és a szolgáló nemesség helyzetét. Ezek után tér át IV. Iván gyermekkorára, valamint a Glinszkij, Sujszkij, Belszkij, Voroncov, Kubenszkij és Zaharjin családok nevével fémjelzett bojárkormányzat szűk látókörű és önpusztító politikájának elemzésére. Külön fejezetben tárgyalja a szerző az egyeduralom és a cárság intézményének ideológiai megalapozását, Makarij metropolita szervező szerepét, a „Moszkva — harmadik Róma" doktrína létrejöttének körülményeit, és a moszkvai népnek a bojáranarchia végét jelentő 1547. júniusi felkelését. Hasonló részletességgel olvashatunk a Kiválasztottak Tanácsának (Izbrannaja Rada) működéséről, Alekszej Adasev és Szilveszter pópa tevékenységéről és a bevezetett reformok soráról. Az 1550-ben kibocsátott Szugyebnyik (Törvénykönyv), a Százcikkelyes zsinat (1551) és az 1555—56. évi újabb reformrendeletek — mutat rá a szerző — az állam és a hadsereg megerősítését, a szolgáló nemesek földéhségének kielégítését, a katonai szolgálat szabályozását, az egyházi földtulajdon visszaszorítását, a mesztnyicsesztvo korlátozását, valamint a közigazgatás és igazságszolgáltatás új alapokra történő helyezését eredményezték. A könyv legszínvonalasabb részeit — megítélésünk szerint — azok a fejezetek képezik, amelyek IV. Iván uralkodásának második szakaszát tárgyalják. A szerző megkapó erővel mutatja be a korlátlan egyeduralom, a despotikus és diktatórikus kormányzati módszerek bevezetését, a bojárellenzékkel való könyörtelen leszámolást, a mértéket vesztett terrort, az esztelen vérengzéseket, tömeggyilkosságokat, a belső tisztogató hadjáratokat és az ezekhez szolgáló ürügyeket. Hasonlóan lebilincselő erővel ír a terrorpolitika útjára lépő uralkodó zabolátlan és kicsapongó magánéletéről, az opricsnyikok gárdájának pogromjairól, az „árulás mételye" elleni sajátos ideológiáról, a lakosság megfélemlítését célzó erődemonstrációkról, továbbá az ország kettéosztását, decentralizációját, s az általános feszültséget növelő ún. zemscsina-rendeletről. A szerző megkülönböztetett figyelmet fordít a 25 éves livóniai háború eseményeinek bemutatására, amely kezdetben váltakozó sikerrel folyt, de végül Oroszország totális katonai vereségét eredményezte. A könyv utolsó fejezetében Szvák Gyula objektív módon teszi mérlegre IV. Iván uralkodásának történetét, megállapítva, hogy ezek az évtizedek a társadalmi ellentétek pattanásig feszülő kiéleződését, szétzilált gazdasági életet (nagyfokú pusztásodást), demoralizáló katonai vereségeket, jelentős területi veszteségeket és dinasztikus krizist idéztek elő. Jogosan minősíti tehát a könyv írója a képmutató, vallási fanatikus, a demagógiát mesterien alkalmazó, ideggyenge uralkodó tevékenységét negatívnak. Egyetértünk abban is, hogy IV. Iván tragédiáját az egyeduralom fanatikus hittel és irracionális teljességében elsajátított ideológiája, ill. a reális viszonyok közötti kibékíthetetlen ellentmondás okozta. Ugyanígy vitathatatlan, hogy a bojárok elleni harc nem átgondolt stratégia eredménye, s a cár működése a központosítást nem hogy elősegítette, hanem országát a szakadék szélére vetette. Szvák Gyula objektivitásra törekvő, az analitikus ok-okozati összefüggéseket kereső, lebilincselő stílusban megírt könyve minden bizonnyal nagy érdeklődésre tarthat számot nemcsak a szakemberek, hanem a széles olvasóközönség körében is. Ezen kívül nem csekély haszonnal forgathatják a középkori orosz történelem iránt érdeklődő tanárok, valamint az egyetemi és főiskolai hallgatók is. V. Molnár László