Századok – 1986
Tanulmányok - Kiss Z. Géza: A földesúri birtok és a parasztföld elkülönítésének történeti útja az Ormánságban. 1767–1867 51/I
A FÖLDESÚRI BIRTOK ÉS PARASZTFÖLD AZ ORMÁNSÁGBAN 1767- 1867 63 akik nyilatkoztak is, hogy elfogadják a kihasítandó telket és egyidejűleg kérték a telekhez járó „Ház Üllés" kimérését és a zselléri robot alól való felmentést.2 7 A remanenciális földek nagy részéből azonban soha nem lett telek, hanem nagyobb részüket a korszak végéig munka- vagy terményjáradék fejében hasznosították a földesurak, kisebb részük pedig különböző címeken fokozatosan az úri birtok részévé lett. Bizonyos, hogy a határszabályozások rengeteg szenvedélyt kavartak az 1780— 1848 közötti években, s a jobbágyok ősi ellenszenvvel tekintettek a legjobb indulatú földesúri szándék elé is. Ahogy múlt az idő, egyre inkább a jobbágyi jogok forrásának tekintették a „királynő törvényét", s gyakran úgy próbáltak kitérni a változás elől, hogy nem mentek el az előkészítő tárgyalásokra, s ugyanakkor a megyétől kértek segítséget. Ilyen szokatlan eset emlékét őrzi a Baranya megyei Levéltárban a márfai és viszlói jobbágyok szöveg szerint is azonos, a „Kegyes patrónus"-nak tekintett alispánnak küldött kérvénye. Ennek bevezetőjében arról tudatják a címzettet, hogy az 1767. évi úrbérrendezés mellett meg kívánnak maradni „.. .nézvén arra a kötésre, hogy valaki az Urbáriomot felbontándja, halál legyen a Fején". Azután elmondják, hogy az uraság elviselhetetlen robotterhet akar rájuk kényszeríteni, ezért nem hajlandók a siklósi kancellárián megjelenni. A levél lázadó hangja végül tanácskéréssé halkul, amelynek során már csak arra szeretnének választ kapni az alispántól, hogy „terhes állapotukban" mitévők legyenek.28 Az ügyről csak annyit sikerült megtudnunk a közgyűlési anyagból, hogy a panasz kivizsgálása megtörtént, de sem a két bírónak, sem esküdtjeinek nem lett bántódása. A fentebb több oldalról is bemutatott panaszok, zúgolódások, „sértetődések" alapján terjedt el ezekről a határszabályozásokról olyan vélemény, hogy azok valóságos merényletet jelentettek volna a jobbágyok telkiállománya ellen, amelynek csökkenése azután utat nyitott a jobbágyság pauperizálódása előtt. Mindebből feltétlenül tény a jobbágyok kiszolgáltatottsága a földesúri hatóságnak, amely a fokozatosan kibontakozó megyei védelem ellenére is fennállott. Nem egyedi eset a siklósi uradalom kisharsányi jobbágyaié, akik 1848 nyarán az országgyűlés előtt panaszolták, hogy az 1823-ban végrehajtott földmérés nagy kárukra volt, s mivel az úriszéknél nem találtak orvoslást, ügyüket a vármegye elé vitték, de „.. .onnan is eligazíttattak semmivel". „Úgy bántak velünk — írják levelükben — amint akartak, maguk az uradalmi tisztek folytatták a vármegyén is perünket.. ,"29 Ugyancsak általános érvényű, a mi kutatásainkkal is megerősíthető tapasztalatot rögzít Wellmann Imre, aki arról beszél, hogy ha rendbeszedés során nem csökkent is a paraszt földje, akkor is a rövidebbet húzta,30 mert az uraságnak jutott a kert java, a biztosabban termő rét, a belsőség egy-egy építésre alkalmasabb értékes darabja. Az általános igazság elfogadása azonban nem menti fel a helyi kutatót a különbségek 27 Bm. L. Batthyány—Montenuovo Lt. 180. es. Fase. VIII. No. 273. Mise. 28 Bm. L. Úrbéri iratok. Márfa. F. 2. No. 13. 29 OL 1848/1849. о. gy. Arch. Reg. Lad. XX. 22. No. 157. Közli Szabó 1948. 325. 30 Wellmann 1979. 105.
