Századok – 1986
Tanulmányok - Fekete László: A nemzetközi munkamegosztás szervezeti kiépülésének kezdetei a későközépkori Európa északi felén 641/III
660 FEKETE LÁSZLÓ érdeke volt, hogy a két legfontosabb kereskedelmi partnerével — a Hanzával és Flandriával — egyidejűleg ne kerüljön politikai vagy gazdasági ellentétbe. A Flandriával való viszony megromlása után a Hanza-kereskedök újabb kiváltságokat kaptak, például a kivitt posztó után fizetett vámok terén, amelyekkel a hazai kereskedők nem rendelkeztek. Ennek az állapotnak megszüntetésére törekedett a megalakulásától fogva a Merchants Adventurers, amely többnyire a londoni parlament támogatását is élvezte.66 Az angol kereskedőkre nézve eredménytelenül, értek véget a város magisztrátusának és a Hanza-városok megbízottainak Simon canterburyi érsek közvetítésével 1379 őszén Londonban tartott tárgyalásai is. A londoni parlament követeléseit négy pontban foglalta össze, melyben a Hanzakereskedőket megillető jogokat követeltek a Balti-tenger és az Északi-tenger vidékén, valamennyi Hanza-városban és a külföldi kontorokban. A Hanza-városok küldöttsége minden követelést elutasított, s a lübecki Jakob Pleskow és a thorni Johann Kordelitz legfőbb érvként azt hozta fel, hogy privilégiumaikat hazai és külföldi uralkodótól kapták, amelyeket más nemzet kereskedőire nekik nincs joguk kiterjeszteni.67 Természetesen az angol kereskedőség önállósulási törekvéseit nem becsülhetjük túl, valószínű, hogy csekély tőkeerejüknél, kezdetlegesebb szervezettségüknél fogva nem tudták volna ellátni a külföldi kereskedőség gazdasági feladatait, különösen a rendkívül nagy méretű gyapjú- és posztókereskedelem terén. Ezek voltak az első dokumentumok, amelyek az angol kereskedő polgárság és gazdasági ambícióinak kezdeteire utalnak, de a 14. század utolsó harmadában a hatalma tetőpontján lévő Hanza-városok érdekszövetségével nem tudta felvenni a versenyt, sőt még egy évszázaddal később, az 1470 és 1474 között tartó angol—vend Hanza-háborúban is vereséget szenvedett.6 8 Ugyanakkor már az 1370-es években is megmutatkozott, hogy a Hanza-szövetség nem minden tagjának érdeke, az elsősorban Lübeck és a vend Hanza-városok által védelmezett angliai gazdasági helyzet egyoldalú fenntartása. Az 66 Buszello, H. 1976. 65—68.; Carus-Wilson, E. M.—Coleman, О. 1963. 55—70. 67 Kérésükre azt válaszoljuk „.. . hogy, a vizsgált törvénycikket hiába kérik, azt lehetetlen teljesíteni, minthogy a hansa városainak legnagyobb része semmiféle különleges szabadságot nem birtokol azokban az országokban és maguk a városok nem egyedül, hanem együtt birtokolják azokat a szabadságokat, amelyeket különféle világi és egyházi uralkodóktól kaptak, s amelyeket ezektől az uraktól nem csekély költséggel, munkával és kiadással kell megvédelmezni azokban az országokban, ahol Anglia kereskedői nem is szoktak megfordulni. S bár a hansa minden városa a Szent Római Birodalom alattvalója, a városok legnagyobb része különböző urakodóktól nyerték kiváltságaikat, úgy mint királyoktól, hercegektől, őrgrófoktól, érsekektől, püspököktől és más földi uralkodóktól, s ha a polgárság közössége él is kiváltságaival városában, nem biztos, hogy azokkal a jogokkal másik városban is rendelkezik." HR 1.2. Nr. 213. § 1. L. még HR I. 2. Nr. 210—212., 214.; HR I. 3. Nr. 318. § 2.; HUB IV. Nr. 647. 68 Ha lehetnek is kétségeink a számítások pontosságát illetően, F. Keutgen összehasonlító adatai mindenesetre jól érzékeltetik Anglia és a Hanza-városok gazdasági teljesítőképességének különbségét. Az 1368—1369. évi Pfundzollregister szerint a négy vend és a hat porosz Hanza-város kereskedelmi forgalmát alkotó árucikkek értéke háromszorosa az angol kincstár éves jövedelmének. L. Keutgen, F. 1906. 283—284.; Buszello, H. 1976. 66.
