Századok – 1986
Tanulmányok - Fekete László: A nemzetközi munkamegosztás szervezeti kiépülésének kezdetei a későközépkori Európa északi felén 641/III
NEMZETKÖZI MUNKAMEGOSZTÁS A KÉSŐKÖZÉPKORBAN 657 területek gazdasági életébe, s ez nem maradt hatás nélkül a hazai fejlődésre sem. Köln, Dortmund, Lübeck, Hamburg, Bréma és a wesztfáliai városok kereskedői már a 13. században felkeresték Londont és a La Manche-csatorna mentén fekvő angol kikötőket. Az angol városfejlődés sajátosságai, valamint az uralkodó és a városok közötti viszony következtében a külföldi kereskedők tevékenysége jóval kevesebb jogi korlátozás közé volt szorítva, mint Flandriában, Novgorodban vagy Norvégiában.53 I. Edward 1303. február 1-én kiadott privilégiuma, a carta mercatoria valamennyi nemzethez tartozó kereskedőt azonos jogokban részesítette.54 Míg Flandriában egyedül Bruggében rendelkeztek vendégjoggal a kereskedők, Angliában London mellett a királyság bármely városában letelepedhettek, és polgárjogot szerezhettek, s ez — különösen a kölni és dortmundi kereskedőség között — a 14. század második feléig elég elterjedt volt. A külföldiek egymás közötti kereskedelme sem volt az angol kereskedők közvetítő tevékenységének alárendelve.55 Természetesen ezek az előjogok a későközépkori kereskedelmi joggyakorlatnak megfelelően a nagybani kereskedelemre vonatkoztak. Az uralkodó ugyanakkor a rendkívül széles körű kiváltságok fejében Anglia két legfontosabb kiviteli cikkének, a gyapjúnak és a bornak vámját felemelte.5 6 Az 1303. évi carta mercatoria a hazai kereskedőség ellenállását váltotta ki, ezért a londoni parlament kérésére az új uralkodó, II. Edward visszavonta a külföldi kereskedőség rendkívüli előjogait. Az angol kereskedőség ellenszenve elsősorban az itáliaiak hitel- és uzsoraügyletei ellen irányult, viszont az uralkodó a Hanza privilégiumait a 14. század első harmadában számos oklevélben megerősítette, s a korábbi kiváltságait lényegében érintetlenül hagyta.57 Ettől az időtől kezdve válik a Hanza-kereskedőség a carta mercatoria legfőbb haszonélvezőjévé, bár a londoni kontor számos panaszlevele azt mutatja, hogy a kereskedők angliai jogi helyzete korántsem zavartalan.58 " Fischer, D-.-J.-V. 1955. 532—550. 54 „Az ország javára el lett határozva, hogy a felsorolt királyságok, országok és tartományok valamennyi kereskedőjének, nevezetesen Németországnak, Franciaországnak, Spanyolországnak, Navarrának, Lombardiának, Toszkánának, Provence-nak, Katalóniának, a mi Aquitániai hercegségünknek, Toulouse-nak, Gascogne-nak, Flandriának, Brabantnak és minden más országnak és idegen helynek, akármilyen néven is neveztessék, kereskedői a mi Angliai királyságunkba érkezvén és ugyanott utazván a mi különleges gondoskodásunkat és törődésünket élvezik, s a mi uralkodói békénk és oltalmunk alatt teljes biztonsággal és mentességekkel azon kereskedők a jövőben el vannak látva." HUB II. Nr. 31. » HUB II. Nr. 31. § I.; HUB IV. Nr. 569., 571. " HUB II. Nr. 31. § 10. " HUB II. Nr. 170., 194., 245., 305., 308., 422., 603., 612., 624., 634., 653., 702. se HUB II. Nr. 239., 252., 462.; Doltinger. Ph. 1964. 129—130. „Edward király okleveléből ismert, hogy Németország kereskedői különféle szokásjogok és kinyilvánított privilégiumok szerint birtokolják a londoni vár közelében fekvő házat, amit közönségesen a teutonok gildhalléjának neveznek. Ézen kereskedők előadták, hogy Henrik úr a király nagyatyja engedélyezte azokat a jogokat nekik, s hogy őket meghagyta és megtartotta minden szabadságaikban, a saját és atyáik minden szokásaiban, amely oklevelet Edward úr a király atyja megerősített és jóváhagyott." 1325. január 13. HUB II. Nr. 429.
