Századok – 1986

Tanulmányok - Fekete László: A nemzetközi munkamegosztás szervezeti kiépülésének kezdetei a későközépkori Európa északi felén 641/III

Fekete László A NEMZETKÖZI MUNKAMEGOSZTÁS SZERVEZETI KIÉPÜLÉSÉNEK KEZDETEI A KÉSÖKÖZÉPKORI EURÓPA ÉSZAKI FELÉN Az utóbbi évtizedek történeti szakirodalmában általánosan kialakult az a nézet, hogy az európai társadalmaknak a 10. századtól kezdődő első nagy virágkorát a 14. század első felében a gazdasági depresszió, a nemesség, az államhatalom, a hétköznapi élet megszokott rendjének válsága váltotta fel. Az élénk nemzetközi vita is jelzi, hogy a kérdés kutatóinak véleménye megoszlik a krízis okát, kezdetét, lefolyását és következményét illetően, s ki-ki a feudális társadalom általános krízise vagy szűkebb értelemben a nemesi életforma, a feudális államszervezet, a mezőgazdaság, a népességnövekedés, a financiális műveletek stb. krízise mellett foglal állást. Sokan az okokat a 14—15. századi európai történelem kétségtelenül nagyhatású eseményeiben, a százéves háborúban, a nagy parasztfelkelésekben, a rózsák háborújában, a városi mozgalmakban vélték felismerni, de mindenekelőtt az 1347— 1351-es nagy európai pestisjárvány által előidézett hatalmas emberveszteségben látták azt a legfőbb tényezőt, amely megbontotta a virágzó középkor államainak organikus fejlődését, és válságba sodorta a gazdaság hagyományos rendszerét. M. M. Kovalevszkij által elemzett 14. századi krónikairodalom is mutatja, hogy maguk a kortársak, az események túlélői is a pestisjárványokban látták az elkövetkezendő nehéz évtizedek magyarázatát, mikor Boccaccio szavaival „az isteni és emberi törvények jeles tisztessége szinte összeomlott és semmivé lett".1 A járványok demográfiai hatása* csakugyan megrendítő. A több hullámban támadó pestis az európai népesség egyharmadát, más vélemények szerint közel felét pusztította el, VI. Kelemen pápa pedig 42 836486 lélekre becsülte a halottak számát. E döbbenetes számadatok hatása alól a történész kétségtelenül nehezen tudja magát kivonni, s ezért különösen jelentős 1 A későközépkori európai krízis szakirodalmához 1. Cherubini, G. 1974. 660—670.; Graus, Fr. 1969.; Kriedte, P. 1981. 42—46.; Zientara. В I960. 262—274. A késő középkori pestisjárványok történetét dolgozták fel: Carpenlier, E. 1962. 1062—1092.; Cipolla, С. M.—Dröhnt, I,—Postán, M. M.~Wolff, Ph. 1950. 55—80.; Biraben, N. 1975.; Beloch, J. 1900. 405—423, 765—786.; Helleiner, К. 1954. 254—269.; Kelter, J. 1953. 1616—208.; Klaveren, J. 1967. 187— 202.; Mols, R. 1954—1956.; Russet, J. C. 1958.; Samsonowicz, H. 1963. 523—555.; Reinecke, H. 1973. 256— 302.; Unger, W. S. 1918. 475—506.; Unger, W. S. 1913. 745—764.; Sticker, G. 1908—1912.; Werveke, H. van 1950.; Zaddach, B. 1971. A 14. századi európai krónikához 1. Kovalevszkij, M. M. 1911. 220.