Századok – 1986
Folyóiratszemle - Sevjakov A. A.: Az új Románia kiemelkedő államférfia 488/II
488 FOLYÓIRATSZEMLE szükségességét stb. A szovjet fél 20 évre szóló szerződést javasolt, a finnek 10 évre kívánták elkötelezni magukat. Ennek megfelelően született meg az egyezmény, amelyet 1955-ben, 1970-ben hosszabbítottak meg, legutóbb pedig 1983-ban további 20 évre érvényesítettek. A katonai együttműködés pontos értelmezése kérdésében a finn delegáció nem tudott dönteni. Hazautaztak konzultálni, s 5 hét múlva folytatódtak a tárgyalások. A nézetkülönbség lényegében azon alapult, hogy a szovjet javaslat szerint Finnország biztonságának veszélyeztetése esetén a szerződés értelmében automatikusan realizálódott volna a szovjet segítségnyújtás. A véglegessé vált finn szövegezés szerint a megtámadott, illetve veszélyeztetett fél kérésére, a szerződés alapján tárgyalásokat folytatnak a segítségnyújtás módjáról. A Szovjetunió számára az volt a fontos, hogy Finnország biztonságát garantálja, s annak területéről ne veszélyeztethessék biztonságát. A veszélyeztetettség fogalmának értelmezése is bizonytalan, vitatott pontnak bizonyult. Végül is mint egyenjogú partnerek, kölcsönös biztonságot nyújtó, a felek érdekeit egyaránt szolgáló megállapodást kötöttek. Szigorúan védelmi jelleggel, tiszteletben tartva az ENSz alapelveit, az 1947-es finn békeszerződést. Az egyezmény jó példája a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönösen előnyös jószomszédi együttműködésének. A szovnet-finn viszony az európai béke fontos eleme. A gazdasági kapcsolatok fejlődése ilyen politikai alapon jó feltételekkel rendelkezik, s ez is hozzájárult, hogy Finnország a Szovjetunió második legfontosabb tőkés gazdasági partnere lett. (I.sztorija SzSzSzR, 1984. 6. szám 57—70. 1.) M. A. A. SEVJAKOV: AZ ÚJ ROMÁNIA KIEMELKEDŐ ÁLLAMFÉRFIA Petru Groza születésének centenáriuma alkalmából jelentette meg cikkét a szovjet szerző. Áttekintést ad a kiemelkedő román történelmi személyiség egész politikai pályájáról, jól ágyazva azt be a román történelmi fejlődés adott szakaszába. A Déva környéki liberális szellemű papcsalád tehetséges gyermeke Budapesten jogi, Berlinben közgazdasági doktorátust szerzett. Korán kifejlődött progresszív szociális érzékenysége ellenére — különösen a parasztság helyzete foglalkoztatta — az aktív politizálásba csak 1918 után kapcsolódott be. Cselekvő részese volt a gyulafehérvári összromán nemzeti gyűlés előkészítésének. A nacionalista túlzások azonban riasztották, a társadalmi átalakulások szükségességét állította előtérbe, ami miatt elszigetelődött az akkori román politikai életben. Nem adta fel, bízott a liberális, demokratikus elemek józanságában, abban, hogy sikerül segítségükkel elérni a szükséges társadalmi reformokat, különösen a parasztság helyzetének javítását. 1919-ben képviselő lett. Bepillantást nyert a román politikai élet korruptságába, amitől igyekezett magát távol tartani — eredményesen. 1920—21-ben tárca nélküli, 1926—27-ben közmunkaügyi miniszterként vett részt Averescu kormányában. 1922-től az agrárreformot előkészítő kormánybizottságban játszott vezető szerepet. A parasztság érdekeinek szószólójaként nagy népszerűségnek örvendett — emiatt lemondatták a miniszteri funkcióról. Paralell azonban jó kapcsolatai alakultak ki ipari, burzsoá liberális körökkel, számos bizottságban kapott funkciókat, amelyekben jól kamatoztatta magas szintű felkészültségét, politikai tekintélyét, népszerűségét. Sevjakov csak utal ezekre a burzsoá kapcsolatokra, pedig az életpálya egészében elhelyezve ezeket, több figyelmet érdemeltek volna. Mutatják ugyanis Groza reálpolitikusi nagyságát és fejlődőképességét. A paraszti demokrácia elkötelezett szószólója volt. Mint ilyen elszigetelődött a tradicionális uralkodó osztályok által determinált vezető politikai körökben. A román munkásmozgalom erőtlensége, a paraszti demokrácia politikai éretlensége miatt szükségképpen orientálódott az ipari, burzsoá liberális körök felé, irányzata politikai presztízsét is növelve. Hasonló reálpolitikusi megfontolások implikálták a háború alatti és utáni orientációját, amelyet erőteljesen kiemel szerzőnk. A kommunistákkal, a Szovjetunióval való konstruktív együttműködésről van szó.
