Századok – 1986

Álláspontok; vélemények - Bellér Béla: Miért nem ismerik tanulóink a történelmet? 420/II

448 ÁLLÁSPONTOK, VÉLEMÉNYEK 448 tárgyalásánál (IV. 208—209.) nem gondolt. Pedig nálunk is jóidéig kísértett ez a téveszme. Ennek az osztálynak az anyagába tartoznak a nemzeti szimbólumok. (IV. 211.) és a honvédelmi kötelezettség (IV. 214.) is. A tankönyv hideg tárgyilagossággal, minden lelkesültséget vagy benső meghatottságot kizárva ír ezekről a dolgokról. Személyiség a történelemtanításban A hazafiság és a nemzetköziség ideológiájával kapcsolatban szóvá kell tennünk az ún. történelmi személyiségek vagy példaképek problémáját, mert ha valami, hát a hazafiságra és nemzetköziségre való nevelés nem nélkülözheti az emberi személyiséget. A történelmi törvényszerűség tudvalevőleg emberi tevékenységen keresztül tör magának utat. Ennek hordozói a társadalmi rendszerekben ható szubjektumok, azaz a különböző társadalmi és emberi személyiségek. (Társadalmi személyiségen magát a társadalmat, valamint a különböző osztályokat, rétegeket, csoportokat értjük.) Az ő együttes tevékenységük alkotja a társadalmi folyamatok reális alapját, amelyen a történelem lezajlik. A történelemnek mint társadalmi és egyéni személyiségek törvényszerűségekben lecsapódó tevékenységének bemutatása a történelemtanítás egyik legfontosabb, bár éppen nem könnyű feladata. Meg kell szüntetni a történelem személytelenségét, anonimitását; emberarcúvá kell formálni a történelmet; cselekvő, hús-vér emberekkel kell benépesítenünk a múltat, megrajzolva az emberek mindennapi életkörülményeit is. Mindez azonban még nem elég. Minden személyiséget úgy kell felfogni, mint az egyéninek és a társadalminak a konkrét emberben megvalósuló egységét. Minden egyén kizárólagos és megismételhetetlen; ez az emberi létezés és fejlődés egyik alapfeltétele. A vele született egyéni sajátosságok, a tehetség, a képesség, a hajlam adják meg a személyiség sajátos értékét, eredetiségét, szépségét. Mindezek azonban csak akkor bontakozhatnak ki, ha megvannak hozzá a konkrét történeti előfeltételek és tevékenységi formák. Kedveznek a jelenlegi tanterv és tankönyvek a személyiség ilyen bemutatásának? A válasz nem lehet egyértelmű igen. A történelmi személyiségektől való idegenkedés ugyan már a múlté, de a személyiségek ezért ma is nagyon könnyen kerülnek a »rozsdatemetőbe«, azaz a kiegészítő anyagba, különösen a hadvezérek, de írók, művészek, feltalálók, technikusok is. De még nagyobb problémát jelent a személyiségeknek mint kizárólagos és megismételhetetlen egyedeknek bemutatása. A jellemzésekre tankönyveink nem nagy gondot fordítanak. Semmi kritériumunk nincsen arra vonatkozólag, hogy miért jellemzik az egyik történeti személyt és a másikat nem (pl. Géza nagyfejedelmet igen (I. 254), Szent Istvánt nem (I. 258.); miért részletes Bethlen Gábor (II. 223) és sommás Zrínyi Miklós jellemzése (II. 229.); miért szerepelnek üres ítéletek („nagy", „kiváló", „legkiemelkedőbb stb.), sőt címkeszerü minősítések (Görgey „áruló" vagy ahhoz hasonló. (III. 136, 137, 142.) Egy nagy előrelépést azonban mégis fel kell jegyeznünk a jellemzésben, azt, amit a III. osztályos tankönyv