Századok – 1986
Álláspontok; vélemények - Bellér Béla: Miért nem ismerik tanulóink a történelmet? 420/II
440 ÁLLÁSPONTOK, VÉLEMÉNYEK 440 négyzet megkettőzésének ismeretéig. És ahogy Szókratész nem saját maga tanításának J tudta be az eredményt, sőt azt állította, hogy a kérdezgetés eredményeképpen maga a rabszolgafiú „hozta felszínre saját magából a tudását"4 7 , ugyanúgy járnak el Szókratész modern utódai, a forráselemeztető történelemtanárok is. Széljegyzetek a történelemkönyvekhez De térjünk vissza ismét a tankönyvekhez, folytatva vizsgálódásunkat a tananyag tartalmával. Az Országos Pedagógiai Intézet beválási vizsgálata során mind a négy tankönyv megközelítőleg azonos értéket kapott, vagyis a tanárok egyformán jónak találták őket. Plinius szerint nincsen olyan rossz könyv, amely valamely részben hasznos ne lenne (Plin.ep. 3,5.) Mások szerint nincsen olyan jó könyv, amely valamilyen részben javításra ne szorulna. Ez utóbbi bölcs mondást követve, megpróbálunk néhány jegyzetet írni a történelmi tankönyvek margójára, eleve lemondva a rendszeres bírálat igényéről, de azért lehetőleg lényeges kérdések vonalán haladva. Megjegyzéseink még a korrekció előtti könyvekre vonatkoznak. Az /. osztályban az őstörténetben bekövetkezett változás arra figyelmeztet, hogy eredményeinket sohase tekintsük véglegeseknek, és vessünk számot azzal, hogy a tudomány fejlődésében nemcsak előre-, hanem hátralépések is vannak. Nem kisebb dologról van ugyanis szó, mint hogy: „lyuk" van az emberiség életrajzán. Az emberré fejlődés láncolatából kiszakadt egy láncszem: a déli ősmajom, az australopithecus, amely immár nem tekinthető a Ramapithecust és a homo-, vagyis az emberi nemet összekötő kapocsnak. (I.8.), mert nincs orrnyerge. Nem érdektelen a másik változás sem, különösen hogy tantervi célkitűzés lett a fejlődés klasszikus vonala mellett a másodlagos vonulatok bemutatása is. Arról van szó, hogy az emberiség útja egészen a felső paleolitig, ill. a neolit korig lényegében egy irányban haladt. A felső paleolit kezdte differenciálni, a neolit pedig különböző utakra terelni az emberi fejlődést. (I. 12—17.) Az egyenlőtlen fejlődést napjaink igyekeznek kiegyenlíteni. Az ókori Kelet tárgyalásának szilárd alapja csak az ún. ázsiai termelési mód lehet. Ennek kifejtése a tananyagból teljesen hiányzik, csupán az összefoglalásban szerepel. (I. 54.) Itt kellene módot találni a keleti (hinduizmus, buddhizmus, konfucianizmus) és a nyugati (zsidóság, kereszténység, mohamedanizmus) vallástípusok ismertetésére. Ez utóbbiak sokkal pozitívabb hatást gyakoroltak a világtörténelmi folyamatra, mint az előbbiek. Helyesbíteni kell a kereszténység társadalmi bázisáról írottakat (I. 181—186.) is. Ezt nem a szegényekben és a rabszolgákban, hanem az egzisztenciájukban megrendült középrétegekben kell megjelölni. A görög—római történetben a hangsúlyt a hellenizmusra és a római császárságra kell tenni, mert rajtuk keresztül áramlottak a civilizáció értékei a későbbi korokba. A kora középkorban kibontakozó bizánci, kelet-európai és iszlám feudalizmust a frankkal egyenértékű 47 Platón összes Müvei. I. Bp., 1984. 688.
