Századok – 1986
Álláspontok; vélemények - Bellér Béla: Miért nem ismerik tanulóink a történelmet? 420/II
ÁLLÁSPONTOK, VÉLEMÉNYEK 435 A gimnáziumi történelemtankönyvek a történelmi ismereteket didaktikai funkcióktól meghatározva tartalmazzák. A szöveges információnak négy fajtáját ismerik: a) törzsanyag, (téma kifejtése, kérdések, feladatok mintegy egyharmada), b) kiegészítő anyag (magyarázat, esemény- vagy egyéb leírás, kérdések, feladatok kétharmada stb.), c) önálló forráselemzö órák számára összeállított források (ugyancsak magyarázatokkal, kérdésekkel, feladatokkal), d) összefoglalások (kérdésekkel vagy összefüggő szövegekkel). A rajzos, táblázatos és képi információknak három fajtája található a tankönyvekben: a) történelmi eseményt vagy személyt ábrázoló képek (magyarázó szöveggel), b) térképek, c) egy-egy jelenség térben, időben és mennyiségben bekövetkezett változásait mutató grafikonok, táblázatok, oszlopos és kördiagramok. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy az ismeretanyagnak ez a rendkívüli didaktikai differenciáltsága nyomdatechnikai eszközökkel is kifejezésre jut. Más betűtípust használnak a törzs- és kiegészítő anyagnál, az alapfogalmaknál, az írott forrásoknál, kérdéseknél, feladatoknál. A tankönyvek két különböző modellt reprezentálnak: az I—II. osztályos tankönyvek normálméretűek és egyhasábos szedésüek, a III—IV. osztályosak albumalaküak és kéthasábos szedésüek. A munkáltató tankönyvvel a tankönyvírás, úgy látszik, elérte fejlődésének legfelső fokát, és akár önmaga ellentétébe is átcsaphat: a tanár helyébe léphet, valósággal perszonifikálódhat. Valóban így van ez? Akármilyen nagynak és jelentősnek látjuk is a munkáltató tankönyvnek oktatásunkban betöltött szerepét, akkorának mégsem, hogy az oktatás legfontosabb személyi feltételét, a tanárt is helyettesítsük vele. Annál kevésbé, mert a munkáltató tankönyvvel kapcsolatban is jelentkeznek olyan ellentmondások, amelyeket a tankönyv nem, csak a tanár tud megoldani. A legelső ellentmondás a munkáltató tankönyvnél éppen viszonylagos túlfejlettsége. Ebben a könyvben minden anyag, szempont, feladat, módszer benne van, amit csak elképzelni lehet. Ez együttesen — nemcsak a törzs-, hanem a kiegészítő anyagot is beleszámítva — olyan anyagtömeget jelent, amely már a készségek, képességek fejlesztését is gátolja. Ezzel az anyag egy része funkcióját veszti, öncélúvá válik. A másik ellentmondás éppen a túlságos didaktikai kidolgozottsággal kapcsolatos. Ezt az egyik tanár így fejezte ki az általános iskola VI. osztályának fizikatankönyvével kapcsolatban: „.. .véleményem szerint nem a legszerencsésebb megoldás — már az sem, hogy majdnem száz százalékig munkáltató tankönyv, mert ami tiszta dolog, az soha nem jó, tehát ami tisztán száz százalékos. Ez is a munkáltatást száz százalékig csinálja."3 8 Ha pedig száz százalékig, akkor ugyan hány százalék marad a pedagógus önálló tevékenységére? Ha a gondolkodási stratégia annak minden mozzanatában eleve meg van határozva, akkor semmi sem ösztönzi a pedagógust arra, hogy új stratégián törje a fejét. Akkor egész alkotó tevékenysége abban fog kimerülni, hogy választ a bő kínálatból. Hogy ezT valóban reális veszély, 38 Joó András: A tanóra ökológiája. — Tantervelméleti Füzetek 12. Bp., 1984. 80. 14*
