Századok – 1986
Álláspontok; vélemények - Bellér Béla: Miért nem ismerik tanulóink a történelmet? 420/II
ÁLLÁSPONTOK, VÉLEMÉNYEK 429 Erre azért is szükség van — folytatja tovább az Útmutató —, mert a fő, a klasszikus vonal abszolutizálásával a történelmi fejlődésnek olyan lineáris rajza bontakozott ki, amely nem ismert egyenetlenségeket, el- és kitéréseket, ugrásokat és visszaeséseket. Hagyjuk most figyelmen kívül azt, hogy az ún. másodlagos fejlődési vonalak a korábbi történelemtanítás számára sem voltak annyira terra incognita, mint amilyennek a reformeri buzgalom azt beállítja (hiszen amikor az Útmutató szerzője megpróbálja az ezen a területen a történelemtanítás előtt álló feladatokat körvonalazni — néhány excentrikus feladaton kívül —, mint amilyen pl. a maya és az azték civilizáció egyezése és különbsége a spanyol hódítás előtt vagy a 16—17. századi parasztfelkelések Franciaországtól Japánig — egyetlenegy lényegében új feladatot sem tud megjelölni),23 és koncentráljuk érdeklődésünket az Európa-centrizmus kritikájára. Az abszolút Európa-centrizmus nyilván súlyos hiba, de ilyesmi történelemtanításunkban sohasem volt. A 3—2. évezredre vonatkozólag soha senki sem állította azt, hogy Európa a világ közepe, éppen ellenkezőleg azt, hogy az európai civilizáció bölcsője is az ókori Keleten ringott. Az ókorban közismerten több civilizációs epicentrum is létezett anélkül, hogy ezek összeütközésbe kerültek volna egymással, vagy akár erősebben hatottak volna egymásra. Lásd a mediterráni, az indiai vagy a kínai civilizációt! Ezek közül az ókori civilizációs körök közül alighanem az utolsó, a Római Birodalom viszi el a pálmát. Alapjában véve nem változott a helyzet a középkorban sem. A feudalizmus nyugat-európai frank típusának egyenértékű megfelelői a keleti bizánci, az arab, az indiai és a kínai feudalizmus, noha ezek általában véve nem rendelkeztek azzal az expanzív erővel, amivel az európai feudalizmus. A nagy változás a világkapitalizmussal köszöntött be, amelynek meghatározó epicentruma már valóban az európai kapitalizmus lett. Ez — a többi civilizációhoz hasonlóan — szük körben, Angliában keletkezett, ám ezt követően begyűrűzte az egész világot. Az európai civilizáció szerves részeként, de a kapitalizmus tagadásaként lép fel napjainkban a szocializmus, amely ugyancsak világrendszerré bővült.2 4 Hogy az Európa-centrizmus elleni harc mennyire tisztázatlan jelszó,2 5 bizonyítja, hogy egyes helyeken, így pl. Kelet-Közép-Európában, vagyis abban a régióban, amelynek Magyarország is része, a tanterv szerint sem kevesebb, hanem több „európaiságra" van szükségünk. Ezzel kapcsolatban a tanterv azt a követelményt támasztja, hogy az emberiség, ill. Európa történetén belül kell megérteni a közép-keleteurópai történetet, „.. .amelybe beágyazódik népünk, országunk múltja és jelene." (100.) Ez a célkitűzés elvileg helyes, csak éppen megvalósításának tudományos előfeltételei hiányoznak. Ez idő szerint ugyanis nem rendelkezünk a közép-kelet-23 Szabó Károly: Világtörténelmi látásmód — korszerűbben. Történelemtanítás 1978/2. 8—11. 24 Ormos Mária: A történelem normája. Jelenkor 1985. 59—66. 25 linger Mátyás: Történelemtanításunk és az új tantervek. — Történelemtanítás — személyiségfejlesztés. 56.
