Századok – 1986
Álláspontok; vélemények - Beke Kata: Iskola és történelem 402/II
411 ÁLLÁSPONTOK. VÉLEMÉNYEK hónapokkal később az irodalom óráin, majd a másodikos rajzórákon — legutoljára pedig megismerik a kort, amelyből született. Az ellenreformációról, a barokkról, Zrínyi Miklósról akkor tanulnak, amikor még nem tudnak a reformációról, a politikus Zrínyiről és koráról; az emlékiratíró Rákóczi és Mikes Kelemen több mint félévvel előzi meg a Rákóczi-szabadságharc történetét. A romantika fogalmával úgy ismerkednek meg, hogy nem tudják: mi az a polgári forradalom, mi történt Európában 1789 és 1848 között, Magyarországon 1848 és 1867 között; Petőfi, Széchenyi és Kossuth irodalomból másodikos, történelemből harmadikos tananyag. De még az első osztályban is hónapok választják el a görög történelmet és irodalmat, még ha ugyanaz a tanár tanítja is, mert az óraszám, a tananyag szerkezete. . . Rendszerezésre, szintézisre tudjuk, nincs idő: a felületes ismeretek széttöredezettek, s azok is maradnak, mígnem az első szellő kifújja őket a diákok fejéből. „A történelemmel koncentrálva" — mondja már-már bájos naivitással az első osztály „Rajz és műalkotások elemzése" — tanterve, ,,A tüstint szót könnyű mondani" — idézzük sóhajtva Hamletet, mert hogyan koncentráljon a tanár, ha a tanterv nem teszi? Hiszen neki akkor is ahhoz kell igazodnia, ha tudna jobbat. Ama oly nagyon hiányzó egyetlen íróasztalon bizonyára kiderülne, hogy a büszként emlegetett új, korszerű gimnáziumi „reformtanterv" egyszerűen nem is létezik. Hanem csak egybeköttettek a különböző tantárgyak egymással össze nem hangolt, egymásnak ellentmondó tantervei, kaptak egy szép címet meg egy elvi bevezetőt, ami azonban így csak jámbor óhaj maradhat. Jól megszerkesztett tananyag, különösen pedig az egymást támogató történelem " irodalom nélkül vajmi nehezen lehet kialakítani azt a szemléletet, amely múlt és en, gazdasági, politikai és szellemi élet összefüggésében képes gondolkodni; amely :ámára nyilvánvaló, hogy a valóság folyamat, s jelenségei egymással összefüggenek. S noha a pedagógiai szaksajtóban időről időre felbukkan az az axióma, hogy „az irodalom és történelem párhuzamos tanítására nincs lehetőség", nehezen fogható föl, »gy miért ne volna. Miért nem lehetne az első osztályban Európa születéséig eljutni nindkét tantárgyból, a másodikban a feudalizmusig, politikai, ideológiai bomlásáig; tiért nem kezdődhetne a harmadikos történelem és irodalom a francia forradalom ^őestéjén, s végződhetne a 19. század végén; a negyedik osztály miért nem kaphatna glyan áttekintést a 20. század történelméről és irodalmáról, korunk nagy problémáiiról, amelyben nem vész el a lényeg a betütengerben, s amely rendszerező ismétlésre is *1 időt? S ha a tananyag szerkesztésével tisztjük szerint foglalkozók számára ez Tegoldhatatlan, akkor miért nem gazdálkodhat szabadon egy-egy iskola, egy-egy janári közösség, egy-egy magyar-történelem szakos tanár tananyaggal és óraszámmal? Miért kell felnövekvő nemzedékeinknek előbb fáradni el a rendszerbe nem illeszkedő Játoktól, szóártalmaktól, átfedésektől, a logikátlan, szükségtelen és soha nem alapos iőre- és visszautalásoktól, még mielőtt gondolkodni kezdenének? És szükséges-e egyáltalán gondolkodniuk, nem elegendő-e a jeleshez is, hogy „készülnek" napról lapra? Miért kell tantárgy-szeletekben látniuk a világot? Csak azért, mert a tantervek készítői is úgy látják, ama egyetlen íróasztal pedig nem létezik?
