Századok – 1986

Közlemények - Varsányi Erika: Weltner Jakab az emigrációban 383/II

WELTNER JAKAB EMIGRÁCIÓS ÉVEI (1919—1924) 401 Mindezek figyelembevételével Weltner emigrációbeli tényleges helyét, szerepét illetően megállapítható, hogy mindvégig megőrizte különállását, nem csatlakozott a politizáló csoportok egyikéhez sem, azok tevékenységébe nem kapcsolódott bele. De ezen idő alatt is figyelemmel kísérte az európai politikai eseményeket, mérlegelte a munkásmozgalom lehetőségeit az új helyzetben, mindezt azonban csak mint „magánember". Ezzel az emigrációbeli passzív magatartásával és tartózkodásával magyarázható csak, hogy az Egységokmányt egykor aláíró Weltner az elsők között térhetett haza Magyarországra, 1924-ben, az amnesztiarendelet kibocsátása után. Bár idehaza lényegesen megváltozott körülményeket s egészen más munkásmozgalmi helyzetet és lehetőséget talált, az új viszonyokba való beilleszkedése látszólag nem okozott számára különösebb nehézséget. Emigráns évei idején szerzett tapasztalatai, politikai felismerései is megkönnyítették számára a tájékozódást. Nagyfokú valóságérzéke, alkalmazkodási készsége, sőt kompromisszumra való hajlama, rugalmassága, politikai „okossága" ellenére sem tudott a párt hivatalos politikai irányvonalához teljesen igazodni. Az a Weltner, aki valamikor az MSzDP kiemelkedő és megbecsült vezetője volt, ezt a rangot hazatérése után már nem biztosíthatta magának, igaz, ezt 1 sem a peyeri vezetés nem szorgalmazta, sem ő nem ambicionálta. Talán mert elbizonytalanodott, megfáradt, fásulttá vált az emigrációban, talán maga is félre akart állni, vagy sértődöttsége miatt, vagy mert rádöbbent, hogy azok a módszerek, amelyeket 1918 előtt eredményesen alkalmazott, ekkorra elavultak, a dualizmuskori szociáldemokrácia politikája az ellenforradalmi viszonyok között már túlhaladottá vált, s a történelmi haladás túllépett rajta. i > i 12 Századok 1986/2