Századok – 1986
Közlemények - Varsányi Erika: Weltner Jakab az emigrációban 383/II
WELTNER JAKAB EMIGRÁCIÓS ÉVEI (1919—1924) 389 „proletárdiktatúrához való puccsot előkészítették, semmi körülmények között a párt soraiba felvenni nem szabad"2 5 —, Weltner Az Emberben megjelenő egyik írásában reagál. Határozottan tiltakozik az ellen, hogy „az egyesülés kompromittáló bűn lett volna", mivel az MSzDP vezetésében nem akadt egyetlen olyan ember sem, aki olyan megoldást tudott volna javasolni, amelynek segítségével a kommunizmus elkerülhető lett volna."26 Azt a meggyőződését hangsúlyozza, hogy a munkásosztály és a párt szempontjából az egyesülés volt akkor az egyedüli helyes és járható út. Ugyanitt nemcsak a hazai pártvezetők, hanem az osztrák kommunista lap, a „Rote Fahne" egyik cikkének azon vádja ellen is tiltakozik, miszerint ő árulta volna el a kommunistákat. Ezzel kapcsolatban utal arra, hogy az adott politikai viszonyok között sokan büszkén vállalnák e „megbélyegzést", ő azonban egyértelműen visszautasítja, és indignáltan állapítja meg: „Lehet, hogy a párton kívül és belül azért vagyok kompromittált, mert nem vállaltam az ellenforradalmi vezér szerepét. De még ma is állítom, hogy bolsevikiek leverése nem a szociáldemokrata párt történeti hivatása."27 Egészen más tónusban, személyeskedő, erőteljes antikommunista szellemben reflektált Rudas Lászlónak „A szakadás okmányai" c. brosúrájára.2 8 Rudas ebben az írásában részletesen kitér Weltner szerepére a Tanácsköztársaság idején, és sok vonatkozásban valóban nem mindig helytálló érvek alapján marasztalja el, ill. több esetben alaptalan vádakkal is illeti őt.29 Weltner Az Ember 1920. május 30-i számában megjelent erre vonatkozó nyilatkozatában — bár nem kívánt részletesen foglalkozni Rudasnak a személyét érintő megjegyzéseivel — határozottan tiltakozott minden olyan kitétel ellen, amely az ő ellenforradalmi magatartását és az ellenforradalom hatalomrajutása érdekében folytatott tevékenységét kívánja dokumentálni. Ilyen és ehhez hasonló megnyilatkozások sorát lehetne még idézni, hiszen a Tanácsköztársaság megdöntését követően a felelősség kérdése, a helyzet értékelése körül vita folyt nemcsak a kommunisták és szociáldemokraták között, hanem az MSzDP-n és a KMP-n belül is. Ez a körülmény, továbbá a kölcsönös vádaskodások jelentősen befolyásolták, meghatározták az e témával foglalkozó írások hangvételét, így szinte természetes pl. Weltner New York-i útja során — 1923 elején — az Új Előre és A Munkás hasábjain kibontakozott sajtópolémia, amely durva személyeskedéssé, szinte hecckampánnyá, a szó legszorosabb értelmében vett kölcsönös rágalmazásokká 25 PI. Arch. 658. f. 1/23. ő. e. 2. 26 Weltner J.: A „kompromittáltak". Az Ember 1919. 1. sz. nov. 23. 8—11., idézet: 9. 27 Uo. 10. 28 Ennek illusztrálására idézzük Weltner válaszcikkének bevezető mondatait: „Ha az utcán valamelyik kutya — ok nélkül — megugat, eme helytelen és elítélendő viselkedéséért nem kérek tőle magyarázatot. Ennélfogva Rudas László . . . egyedül osztályöntudatos proletártól sem kérek felvilágosítást ama vakkantásokért, amelyek a »Szakadás okmányai« c. kedves és mulatságos müvében nekem szólnak." Ld.: Wellner J.: Nyilatkozat. Az Ember 1920. máj. 30. 28. sz. 20. 24 Rudas László: A szakadás okmányai. Adalékok a magyar proletárdiktatúra bukásához. Wien, 1920. 25—27., 31., 35—36., 45—48., 62—63.
