Századok – 1986
Közlemények - Tokaji András: Polgári és munkás dalosmozgalom Magyarországon (1868–1948) 345/II
358 TOKAJI ANDRÁS Mint köztudott, a mindenkori belügyminisztérium hagyta jóvá az egyletek alapszabályait, és állandó felügyeletet gyakorolt felettük.6 3 Ismeretes az is, hogy a legfontosabb feltétel mindenkor az volt, hogy az egyesület ne fejtsen ki politikai tevékenységet,6 4 A munkáskórusok ellenzéki helyzetéből következett, hogy a polgári támogatástól függő szakképzett zenészek egyszerűen nem mertek vállalkozni a munkáskórusok vezetésére. A századelején működő karlsruhei főpolgármestert ügy tartották számon, mint aki ádáz ellensége volt a munkáskórus-mozgalomnak. A kulturális miniszter 1914-ben megtiltotta a tanároknak, hogy Badenben munkáskórust vezessenek.65 Duisburgban történt, hogy a polgári Duisburger Sängerbund karnagya, W. Düster, az osztálybéke híve, egy munkáskórushoz is elígérkezett. Haeseler gróf azonban, aki a Duisburger Sängerbund egyik pártfogója volt, nem osztotta Düster nézetét, és ultimátumot intézett az egyébként igen kiváló karnagyhoz: vagy visszalép a megállapodástól, vagy lemondatják a „kékekhez" tartozó egylet karnagyi posztjáról.66 így volt ez nálunk is, már a múlt század vége óta, s valószínű, hogy a munkásság kulturális szervezetei közül a dalárdák szenvedték el a legtöbb üldöztetést.67 A Tanácsköztársaság bukása után szinte mindenütt megszűnt a szervezeti élet. Az ellenforradalmi kormány 1919 augusztus végén hozott rendelkezését sem igen lehetett komolyan venni, amely ismét engedélyezte a szakszervezetek és a szakmai egyletek működését, mivel azt szigorúan a politikától való tartózkodás feltételéhez kötötte, és már szeptemberben újabb támadást indított letartóztatásokkal és helyiségfoglalásokkal a munkásság intézményei ellen. Különösen nagy súly nehezedett a B-listásokra,68 és a munkásdalárdákat vezető iskolai énektanároknak is veszélybe került az állásuk, ha a hatóságok megtudták, hogy kórusaiknak munkásmozgalmi dalokat is betanítottak.6 9 1935-ben a budapesti Szent Anna-templom plébánosa Kézdi Krén Gézát is választás elé állította, mondván: sehogyan sem fér össze, hogy hétköznap mozgalmi 63 1 87 5. évi 1508/eln. sz. körrendelet IX. pont, BM 77. sz. körrendelet az alapszabályokról. 64 Pl. a lipcsei városi tanács 1851-ben attól tette függővé a lipcsei Gesellenvereinnek nyújtandó anyagi támogatást, hogy az „minden politikai demonstrációtól távol tartja magát", és 191 l-ben, amikor a berlini rendőrfőkapitányság a birodalmi egyesületi törvényre való hivatkozással kérte, hogy a Munkás Dalosszövetség nyújtsa be a vezetőségi tagok jegyzékét és a szövetségi alapszabályt, a szövetség azzal próbált kitérni, hogy nem politikai szervezet (Noack, i.m., 14, 47.) 65 Vö.: XXII. Generalversammlung des Gaues Baden, 1914. ápr. 66 Noack, i. т., 55. — Düster egyébként a „vörösökhöz" ment át. 61 Hadd utaljak itt az Újpesti Munkásotthon dalárdája ellen 1898-ban lefolytatott hatósági vizsgálatra, melynek során a zongoráját is alig tudta megmenteni az énekkar. Blum János közlése, in: Szalui György: Az Újpesti Munkásotthon története 1889—1945, Globus ny. Budapest 1963., 67. 68 A Horthy-rezsim Váradi Lászlót és feleségét is B-listára tette, amivel előbb az iskolai, majd az iskolán kívüli oktatástól is eltiltotta őket. Az üldöztetések hatására Váradi 1932-ben öngyilkos lett, s ennek következtében az általa (1926-ban) szervezett Újpesti Munkásotthon Gyermekbarátok Kórusa is szétzilálódott. — Krajcsovics után Szalai, i. т., 69. 69 Emiatt került nehéz helyzetbe például Rezik Béla, az ÉDOSZ dalárda egykori karnagya.
