Századok – 1986
Tanulmányok - Nehing Karl: Magyarország és a zsitvatoroki szerződés (1605–1609) 3/I
A ZSITVATOROKI SZERZŐDÉS TÖRTÉNETE 27 Herberstein követjárása a fényes portára Sok fáradozás után végül is sikerült a bécsi udvari kamarának a hiányzó követségi ajándékokat egybegyűjteni, amit aztán június elején Hans Volkart Wiesmayr, a magyar kamara tanácsosa és Somogyi Mátyás Komáromba szállított.109 Eredetileg Somogyit szánták Herberstein kíséretében másodkövetnek. Mint már a korábbi portai követségek esetében is, a Habsburg-igényt Magyarországra a magyar rendek egy képviselőjével kellett nyomatékosabbá tenni, aki a követség rangsorában közvetlenül a követ után állt. Amikor Somogyi hirtelen megbetegedett, Illésházy elérte, hogy Rimay János legyen a másodkövet.110 Mielőtt Herberstein elindult volna, nyomatékosan felhívta Mátyás figyelmét a költőpénzre, ami őt, mint követet megillette. Illésházyval és Caesar Galloval egyetértésben figyelmeztette a főherceget arra, hogy Ali pasa és különböző portai tisztségviselők számára további ajándékokra lesz szükség, mert a szultán udvarában ez időben nem — mint hitték — 4, hanem 6—7 vezír van; a császár portai tolmácsát, a szultán kancellárját, azt a pasát, aki a szultáni pecsétet őrzi, és a muftit, akinek a portán nagy befolyása volt, szintén nem szabad kihagyni a megajándékozandók sorából, nehogy a követség és az „egyesült tartományok" nevetség tárgyává legyenek.111 Amint később kitűnt, végzetesnek bizonyult az is, hogy az előkészítés során egyetlen kvalifikált tolmácsot sem sikerült a követség tagjául megnyerni.11 2 Július 21-én, szombaton végre elindult a követség Komáromba. A 110 személyből, 82 igáslóból, 15 kocsiból és 2 csomagszállító szekérből („hadiszekérből") álló követség, amelyet 13 teherhajón és 14 sajkán helyeztek el, a legnagyobb volt az eddig a portára küldöttek között. A korábbi küldöttségekkel szemben most először beszélhetünk császári.nagykövetségről, az osztrák Habsburg-ház pompázó bemutatkozásának lehetőségéről. Mert a követ a zsitvatoroki megegyezés értelmében nem mint egy a Magyarország nyugati részéért adót fizető kérelmező jött, aki a szultán 10Q Budapest MOL P. 1341 Batth. es. lt. Illésházy Lad. 1. Fase. 14. a hátrahagyott udvari kamara Illésházynak, 1608. V. 31. 110 Uo. Mátyás tanácsosai Illésházynak, 1608. VI. 17. és Wien HKA Hoffinanz Ungarn Rote Nr. 96 Conv. 1608 július Fol. II Illésházy Mátyás tanácsosaihoz, 1608. VI. 24., amelyben Illésházy annak a 2000, ill 500 forint — költőpénznek a megtérítését kéri, amit Herbersteinnek, ill. Rimaynak megelőlegezett. Rimay (1570—1631) Nógrád megyei lutheránus, kisnemesi családból származott, és kora legjelentősebb magyar irói közé tartozott. 1605-ben lépett Bocskai szolgálatába, mint titkár, és ott találkozott össze Illésházyval, akinek elnyerte különleges bizalmát. Rimay azonban nem volt tagja a Zsitvatoroknál tárgyaló magyar delegációnak — mint Bayerle: The Compromise 11. old. állítja —, és nem volt törökül tudó tolmács sem, mint Neck: Andrea Negroni 176. véli. 1620-ban Rimay Bethlen Gábor erdélyi fejedelem megbízásából ismét követként járt a portán. Vö. Ferenczy Zoltán: Rimay Jámos. Bp. 1911 és Eckhardt Sándor: Rimay János összes müvei. Bp. 1955. 111 Wien H H StA Türkei 91c Fol. 9. sk. Herberstein Mátyáshoz, 1608. VI. 17. 112 Wien Kriegsarchiv (KA) Hofkriegsratprotokolle Expedt. 1608. V. 24. Herberstein arról panaszkodik, hogy nem bocsátottak rendelkezésére török nyelven tudó tolmácsot. Ezt említi zárójelentésében is — vö. 132. jegyzet.
