Századok – 1986
Tanulmányok - Stier Miklós: Politikai újraorientálódás az 1920-as és 30-as évek fordulóján 260/II
IRÁNYVÁLTÁS MAGYARORSZÁGON AZ I920-AS 30-AS ÉVEK FORDULÓJÁN 297 A vizsgált újraorientációs jelenségek ugyanis nem csupán a magyar társadalomban jelentkeztek az évtizedfordulón. Az egész kapitalista világot megrázkódtató gazdasági válság mindenhol hatott a társadalmi és a politikai mozgásra. Ismert összefüggések ezek, s az is, hogy a politika szférájában is mindenütt felvetődött valamilyen formában a hogyan tovább kérdése. Legtágabban fogalmazva: a gazdasági válság eredményezte nehéz politikai szituációból való kilábalás lehetőségeiről és módszereiről van itt szó. A kihívásra adott különböző válaszok szinte minden esetben közös vonásokat is hordoztak magukon annyiban, hogy az állam politikai szerepe nőtt meg a kibontakozás folyamán. Ezek a válaszok azonban különböztek is egymástól, mégpedig aszerint, hogy az állami beavatkozást a társadalom nagyobb és demokratikusabb politikai ellenőrzése és részvétele kísérte-e, vagy éppen a társadalom demokratikus működésének, lehetőségeinek szűkítése, az autokratikus, diktatórikus tendenciák erősödése, esetleg egyenesen fasisztoid-fasiszta diktatúrák kiépítése jelentette-e politikai biztosítékát a mély gazdasági-társadalmi-politikai krízis meghaladásának. Nos, mint láthattuk, végső fokon Magyarországon is az állam szerepe erősödött, a végrehajtó hatalom túlsúlya következményeként a társadalom a maga politikai mechanizmusait képtelen volt demokratikusabb formákra változtatni. Nem is tehette, hiszen a 20-as évek politikai kormányzati formája, a bethleni kormányzati rendszer már eleve megszabta egy esetleges krízis kihívásaira adandó válaszok irányait. Magyarországon a bethleni kormányzati rendszer olyan „pragmatikus etatizmust valósított meg, amelyben a törvényhozó és a végrehajtó hatalom kényes — és soha meg nem valósult — egyensúlya még inkább az utóbbi javára billent, és az állami bürokrácia szerepe és nyomása a korábbinál nagyobb mérteket öltött".56 A Bethlen-rendszer legbensőbb ellentmondásait a világgazdasági,válság gazdasági és szociális konfliktus-hatásai úgy élezhették ki, hogy az az uralkodó elit hagyományos és új felső csoportjainak koalíciós és egyben korporativ jellegű együttműködését is megbonthatta, és különös élességgel vethette felszínre az állami bürokrácia fajvédő szárnyának totalitárius törekvéseit. Ahogyan Gömbös fogalmazott: a kormány célja: „központi akarat által kormányozott független, erős, öncélú nemzeti állam kiépítése."57 Az 1920-as és a 30-as évek váltása hasonló jellegzetességeket mutatott egész Kelet-Középeurópában. Még Ausztria sem maradhatott kivétel, ahol egyébként a társadalom erői a 20-as évek folyamán lényegesen demokratikusabb kereteit szabhatták meg az állami életnek, a kormányzati politikának. A fordulat, éppen ezért, talán itt volt a legmegdöbbentőbb: 1929-től számíthatjuk a politikai demokrácia elleni első lépéseket és 1933—1934 folyamán a 20-as évek polgári demokratikus köztársasá-56 Ránki György: Állam és társadalom a két világháború közötti Közép-Keleteurópában. Előadások a Történettudományi Intézetben. 1., Budapest, 1986. 10. old. Előadásként először a Mogersdorf Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpozion 1985. évi kőszegi ülésszakán hangzott el. 57 A nemzeti öncélúságért! Gömbös Gyula miniszterelnök tizenkét beszéde. Stádium Rt. Budapest, 1932. 9.
