Századok – 1986
Tanulmányok - Stier Miklós: Politikai újraorientálódás az 1920-as és 30-as évek fordulóján 260/II
IRÁNYVÁLTÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1920-AS 30-AS ÉVEK FORDULÓJÁN 275 középrétegek nagyobbik része ugyanis ekkor még változatlanul a kormánypárt mögött sorakozott fel, de az általános politikai mozgás, a tömeghangulat ezek soraiban is eredményezett újra-orientációs tendenciákat. Olyannyira, hogy az Egységes Párt koalíciós partnere, az utána a legtöbb szavazóval és parlamenti képviselővel rendelkező Keresztény Gazdasági és Szociális Párt, amely a katolikus egyház jelentős támogatását is élvezte, számolva párthíveinek súlyosbodó helyzetével és az általános politikai erjedéssel, kénytelen volt programjába és agitációjába a keresztényi türelem, az alázat és a szeretet szólamai mellé keresztényszocialista elvek alapján megfogalmazott célokat is felvenni. Feladatának tartotta a munkások „szociális és kulturális érdekeinek védelmét" is, és — elsősorban —• agrárius indíttatású programokból is kovácsolt jelszavakat: „átgondolt földbirtokpolitikát" követelt, „céltudatos telepítést", „megfelelő szövetkezeti intézmények támogatását", hogy „minél többen szerezhessenek földtulajdont". A párt vezetésében egyébként továbbra is nagy szerepet játszott a legitimista nagybirtok — egyik vezéralakja: gróf Zichy János volt, — a katolikus egyház — Vass József, majd halála után Ernszt Sándor személyén keresztül a népjóléti és munkaügyi miniszteri szék betöéltésével, — és 1931. december 15-ig a párt keresztényszocialista szárnya közvetlenül is részt vett a kormányzásban. De helyet kapott a párt vezetésében az agrárius-fajvédő szárny is (Czettler Ernő és Wolff Károly). A párt tömegbázisát főként a Dunántúl vallásos lakossága és a városi keresztény kis- és középpolgárság adta.18 Az „újaorientálódás" jelenségének egyik első eredménye az volt, hogy a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártból kilépett Friedrich István 1930 elején megalapította a Keresztény Ellenzéki Pártot. Az új párt eredetileg országos pártként szerveződött, de működésének hatásköre elsősorban a fővárosra terjedt ki. A párt követelései teljes mértékben az éppen aktuális politikai jellegű, vitás problémákból fogalmazódtak meg. Titkos választójogot követelt, a városi autonómiák biztosítását (az ún. fővárosi törvény benyújtása előtt vagyunk!), az államapparátus racionalizálását, a Bethlen-rendszer gazdálkodásának parlamenti bizottsággal való megvizsgálását. Az agrárkérdésben a „nagyvonalú telepítési politika" követelményét hirdette, az ipar vonatkozásában pedig az erőteljes állami beavatkozás szükségességét. (Új ipartelepek létesítését, a „kartell-túlkapások" megfékezését sürgette.) Külpolitikai programjában pedig a környező államokkal való „békés modus vivendi" kialakítását fogalmazta meg.19 A válság hatására megélénkült politikai mozgás másik fontos következménye az lett, hogy 1931 végére Károlyi Gyula miniszterelnöksége alatt zátonyra futott a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártnak az Egységes Párttal még Bethlen miniszterelnöksége idején kiépült kormánykoalíciója. December 12-én ugyanis a közalkalmazotti fizetések és a nyugdíjak csökkentését előíró rendelet elleni 18 Egyesületek, egyletek . . . " Országgyűlési Almanach. Az 1931—36. országgyűlésről Szerk.: Haeffler István. MTI Rt. Budapest, 1931. 58—59. 4*
