Századok – 1986
Tanulmányok - Józsa Antal–Mucsi Ferenc: Kun Béla pályakezdése 227/II
KUN BÉLA PÁLYAKEZDÉSE 239 évfolyamtársa és barátja volt Emil Isac, az erdélyi román irodalom későbbi kiemelkedő szocialista publicistája és költője. Atyja, Aurel Isac ügyvéd, a Memorandum per vádlottjainak egykori védője — visszaemlékezései szerint — szívesen látta házában fia haladószellemű magyar és román kollégáit, akik közül — feltehetően — Kun Béla sem hiányzott. 1905 a nemzetiségi pártok, köztük a Román Nemzeti Párt aktivizálódásának ideje volt. Valamennyiük programja tartalmazta a nemzeti politikai jogok elismerésén túl a demokratikus átalakulás számos követelményét, köztük az általános választójogot. Az 1905-ös januári választásokon parlamentbe került nemzetiségi képviselők programjukkal a Ház baloldalához tartoztak s feltétlen hívei voltak a demokratikus jogok kiterjesztésének. Ezzel is magyarázható, hogy a választások után kibontakozó politikai válságban állásfoglalásuk nem volt közömbös a választásokon győztes nacionalista ellenzéki pártszövetség, még kevésbé a nemzetiségek uralkodó osztályait korábban manipuláló szabadelvű párt, Tisza István számára. Míg az előbbiek határozottan elutasították a nemzetiségi pártok bármely nemzeti-politikai követelését, addig Tisza pártja a „nemzeti konzervativizmus" érvényesítésétől várta a nemzetiségi problémák fokozatos megoldódását. Az utóbbi felfogást fejtegette 1905 áprilisában egy névtelen cikkíró a Kolozsvári Friss Újság hasábjain. A cikket a lap leközölte ugyan, de a szerkesztőség — függetlenségi irányzatához híven — elhatárolta magát tőle. Két napra rá, mintegy válaszul, megjelent a lapban Kun Béla „Nemzetiségek és demokrácia" című cikke.3 6 A terjedelmes írásban — vitába szállva az előző cikk konzervatív felfogásával — a magyarországi demokratikus hagyományok történeti vizsgálatával indítja gondolatmenetét. Elismerően szól a magyar reformkor haladó irányazatairól, de nyomban megállapítja, hogy valójában „nem alakult ki egy párt sem, mely a demokratikus törekvéseket programjába vette volna. A szabadságharc korabeli átalakulásnak demokratikus jelentősége elvitathatatlan — fűzte hozzá —, de a demokratikus princípiumnak a kidomborodását éppen a forradalom szabadságharc jellege akadályozta meg". A jelenlegi, értsd: század eleji magyar pártok közül csupán Vázsonyi (polgári demokrata) pártjának és a szociáldemokratáknak van demokratikus programja, de ennek a magyarság körében nincs tömegbázisa. A demokratikus program „az oláhok jelenlegi programjában" lelhető fel, abban a programban, amelyet a Román Nemzeti Párt 1905 januári nagyszebeni gyűlésén fogadtak el. Ez olyan célkitűzéseket tartalmaz, amelyek — megvalósulásuk esetén — lehetővé teszik a nemzetiségek arányos képviseletét egy megreformált, demokratikus parlamentben. E program eredete visszanyúlik 1848-ra, a balázsfalvi gyűlés idejére, amely a magyar nemzetállam programjával való szembenállásától eltekintve „teljesen megegyezik a magyar reformerek törekvéseivel". (Érdemes itt emlékeztetnünk arra, hogy a balázsfalvi program szerzője Bari(iu, a maga idejében a zilahi kollégium 36 Kolozsvári Friss Újság, 1905. április 29.
