Századok – 1986
Folyóiratszemle - Vidal Daniel: Egy profetizmus-ellenes szekta: a montpellieri „Multipliant”-ok (1719–1723) 215/I
FOLYÓIRATSZEMLE 215 előállamnak tekinthetők. Fontosabb érvük a pénz funkciójának értelmezése. Gazdasági szerepe helyett kincs-jellegét hangsúlyozzák, ami összhangban van Burebista „államának" azzal a sajátosságával, hogy ez a törzsszövetség nem területi hódításra törekedett, hanem sarcoló hadjáratokat vezetett, zsákmányt szerzett. A archeológiai leletek, az írásos források alapján a szerzők úgy vélik — eltérően a román történetírás álláspontjától —, hogy Burebista „királyságának" nem volt integráns része a mai magyar Alföld, sem a Fekete-tenger északnyugati partvidéke, sem a Balkán-hegységtől északnyugatra fekvő terület. Ezekre a vidékekre legfeljebb betelepültek géta, dák szórványok — más etnikumok közé. Az Alduna vidékére helyezik a géták, a Maros völgyébe a dák törzsek település-területét. A társadalmi viszonyok — mint az állam kialakulásának alapfeltétele — jellemzésére pl. Horatiust idézik, aki az újraosztásos falusi földközösségekbe tömörült szabad parasztokról írt. Strabonra hivatkozva hangsúlyozzák, hogy Burebista ugyan törekedett az egyszemélyi hatalom gyakorlásra, a hódoltatott törzsek és területek összefogására, de — mert „uralkodása" során osztoznia kellett a hatalomban Dekeneijel, aki a hitéletet akarta egységesíteni — eredménytelenül. Decebál „uralkodása" idejére a társadalmi viszonyokban gyökeres változás nem ment végbe. Ezzel összefüggésben pl. Traianus császár római diadalívének alakjaival érvelnek. Decebál hadseregének magját a dák közszabadok alkották. Az önálló „királyi" hadsereg megteremtése csak szándék volt. Szerzőink szerint a külső fenyegetettség, a római nyomás jelentette a fő összetartó erőt. Decebál hatalma a háborús időszakokra koncentrálódott, a békés periódusokban ő is osztozkodott a vezető szerepen. Vitatják a szerzők a román történetírásnak azt az álláspontját, miszerint Burebista és Decebál „királysága" az ázsiai termelési mód különleges változatára épült. — Véleményük szerint az Engels által felvázolt formációsor kereteiben kell gondolkodni, nem tartják megalapozottnak egy különleges formáció megfogalmazását. Ezzel összhangban szerintük Decebál idején is a katonai demokrácia átmeneti állapota volt a jellemző. A rabszolgatartás is véletlenszerű, alárendelt jelenség maradt. Érdemi változásról a római hódítás következtében lehet beszélni, de az már egy másik történelmi periódus. A romanizálódott géta, dák etnikum szláv érintkezések után vált a moldvaiak, illetve a vlachok elkülönülésének alapjává. Századokkal elodázódott a román állam megalakulása. (Voproszi isztorii, 1984/ 7. 59—80.) M. DANIEL VIDAL EGY PROFETIZMUS-ELLENES SZEKTA: A MONTPELLIER-I „MULTIPLIANT"-OK (1719—1723) A rövid életű montpellier-i szekta dokumentumai Hérault megyei levéltárában találhatók. Dániel Vidal ezek alapján foglalja össze a szekta történetét, mutatja be világképüket, rítusaikat, szimbólumrendszerüket, az általuk kialakított különös nyelvet. Egy montpellier-i kereskedő özvegye, Anne Robert látomása — az ég megnyílt előtte, hófehér ruhás férfit látott trónuson ülve, angyalokkal körülvéve — nyomán alakul meg a Látomásos Vallás Intézménye. Gyűléseiket az özvegy házában tartják: három szobát rendeznek be a maguk sajátos szimbolikája szerint. Új, homogén tér — „szekta-tér" — létrehozására törekednek, a hagyományos vallás heterogén, megszakított terével szemben, ahol a „multipliant"-ok magukba fordulhatnak, és kizárhatják a külvilágot. A szekta felfogására a tárgyak iránti fogékonyság és a nekik tulajdonított rendkívüli jelentőség a jellemző: ez nemcsak a megszervezett tér berendezésére vonatkozik — írásaikból is ugyanaz a „tárgyiasság" világlik ki. A szektatagok nem értelmezik, hanem nyomban megvalósítják a Bibliát — csak a tüstént testileg objektiválható dolgok iránt érdeklődnek. Ez a naiv gondolkodásmód, a tárgyak és az írások szimbolikájában is megmutatkozik: a hagyma az Egyház édességét és egységét, az aranyöv a Szent és Isteni Szózatot jelenti; a misztikus szobák berendezésénél az asztalon lévő dióknak, almának, szőlőnek.
