Századok – 1986
Történetirodalom - U isztokov formirovanije nacij v Central’noj i Jugo-vosztocsnoj Evrope. Obscsesztvenno – kul’turnoe razvitie i genezisz nacional’nogo szamoszoznanija (Ism.: Niederhauser Emil) 204/I
204 TÖRTÉNETT IRODALOM 20 Ь forradalomtól az 1870-es évekig. V. I. Frejdzon a boszniai muzulmán etnosz fejlődését vizsgálja napjainkig, Jan Sotta pedig az NDK-beli luzsicei szorbok fejlődését 1848-ig. Mint egy közbeszúrt megjegyzésünk már mutatta, a kötet hiányosságát abban látjuk, hogy az oroszországi fejlődést teljesen kirekesztette. Holott a három balti nemzet, az észt, a lett és a litván fejlődése mindenképpen ahhoz a régióhoz tartozik, amellyel a kötet foglalkozik, azon belül is a középkeleteurópaihoz (a magunk részéről ezt a nálunk ma már bevett elnevezést jobbnak találjuk a történetileg szétfolyó, túlságosan komplex Közép-Európánál). Ezt a kirekesztést a szovjet akadémiai kutatóhálózat szervezete indokolja, amelyben az oroszországi fejlődés már a Szovjetunió története Intézethez tartozik, az orosz fejlődés maga pedig kétségtelenül sokkal több eltérő sajátosságot mutat a többi nemzethez képest, már csak állami önállóságánál fogva is. Csakhogy, mint a fenti futó áttekintésből láthattuk, a többi nemzet vonatkozásában is a szerzők igen nagy fontosságot tulajdonítanak az államnak, az önállóságnak, és éppen ebben a korban ez már jelentkezik is, tehát az eltérő sajátosságok csökkennek, ha a nagyon ellentétes lengyel példától eltekintünk. Azt is figyelembe kell venni, hogy a kötet, mint a sorozat egyéb kötetei is, nem lép fel a végleges szintézis igényével, hanem inkább gondolatébresztő tanulmányokat közöl, problémákat vet fel, további kutatásra ösztönöz, és ezért is egészében véve nagyon hasznos. Az is kiderülhetett a nagyon vázlatos ismertetésből, hogy jócskán találhatók a köteten belül egymással ellentétes vélemények, és ez már önmagában is mutatja, hogy akár inkább probléma-felvető, akár inkább eseménytörténeti jellegű tanulmányokról van szó (az eseménytörténetet természetesen nem a politikai-köztörténeti eseménytörténet értelmében, hanem a megfelelő kérdés kronologikus bemutatásaként értelmezve), mindenképpen a további tudományos vizsgálódást elősegítő kötetről számolhattunk be. Niederhauser Emil U ISZTOKOV FORMIROVANIJA NACIJ V CENTRAL'NOJ I JUGO-VOSZTOCSNOJ EVROPE. OBSCSESZTVENNO — KULTURNOE RAZVITIE I GENEZISZ NACIONAL'NOGO SZAMOSZOZNANIJA. OTV. RED. A. SZ. MÜL'NIKOV. Moszkva, 1984, Nauka, 229 I. A NEMZETEK KIALAKULÁSÁNAK A KEZDETEINÉL KÖZÉP- ÉS DÉLKELET-EURÓPÁBAN. A TÁRSADALMI-KULTURÁLIS FEJLŐDÉS ÉS A NEMZETI ÖNTUDAT LÉTREJÖTTE A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Szlavisztikai és Balkanisztikai Intézetének több alkalommal már emlegetett, a feudalizmusról a kapitalizmusra való átmenet közép- és délkelet-európai problémáival foglalkozó sorozatának 14. köteteként jelent meg ez a tanulmánygyűjtemény. Az egyes írások három nagyobb csoportban kerültek közlésre. Az első csoport az etnoszociális fejlődés általánosabb kérdéseit tárgyalja. V. I. Frejdzon elméleti jellegű tanulmánya délszláv és cseh anyag alapján vizsgálja a feudális nemzetiségből a nemzetbe való átfejlődés útjait és formáit, figyelmeztet arra, milyen fontos szerepet játszott az a körülmény, hogy valamelyik nemzetiségnek volt-e saját feudális uralkodó osztálya, mert ez utóbbi esetben a nemzeti történeti hagyományok erősebbek. Ahol ez az osztály hiányzik, ott már elég korán az antifeudalizmus vált a fő ideológiává. A nemzeti öntudat terjedése lehet korábbi a nemzet teljes kialakulásánál, de lehet ezzel egyidejű. Az átmenetnek két szakaszát különbözteti meg, az egyik még a feudális rendszeren belül az előkészítést jelenti, a másik egyszerre mutat feudális és burzsoá jellemvonásokat, az „ébredés" vagy megújulás ebben a második szakaszban következik be. »
