Századok – 1986

Történetirodalom - Sugár István: Lehanyatlik a török félhold (Ism.: Haraszti György) 196/I

TÖRTÉNETT IRODALOM 20 Ь megindult az eredeti tőkefelhalmozás folyamata (sic!) — lemaradt az európai országok gazdasági fejlődése mögött". (32.). „Európában ekkor már kialakulóban voltak a nemzetek és a nemzeti államok (sic!) ... a törökök azonban nemcsak képtelenek voltak arra, hogy az Oszmán Birodalom népeit valamiféle .egységes oszmán nemzet'-be (sic!) tömörítsék, sőt egyre jobban elmaradtak a gazdasági, társadalmi, katonai, következésképpen a nemzeti fejlődésben számos általuk meghódított, leigázott nép mögött." (32—33.). Visszatérve a szerző forrásaihoz, könnyen megállapítható, hogy az 1683—1686 közötti évek eseményeinek leírásakor Sugárt elsősorban Károlyi Árpád nagy műve — Buda és Pest visszavivása 1686-ban, átdolg. Wellmann Imre, Bp., 19362 — ihlette meg. A hadsereg-élelmezés és a stratégia válsága (59—64.) című fejezet Perjés Géza tanulmányaiból merít, míg a belgrádi vár 1717-es ostromához (!) kapcsolt értekezés a végvárak szerepéről, a végvári rendszer jelentőségéről (455—458.) teljes egészében Szakály Ferenc Mohács könyvének eredményeire támaszkodik. (Sugár állításával szemben persze Belgrád 1717-ben már nem Magyarország, hanem a török birodalom kulcsa, előretolt támaszpontja.) A szöveg zömének eredetije ,A Magyar Nemzet Története' Acsády Ignác által írott részeiben lelhető fel. Az alábbi idézetpár — amelyhez hasonlót még számosat találhatunk, például Savoyai Jenő herceg rövid jellemzésében (Sugár 368—369. = Acsády 495—496.) — szembeállítása nem sok kommentárt igényel, a betoldások és elhagyások magukért beszélnek: „A magyar királyt követő méltóság viselője, az ország nádora, gróf Esterházy Pál szolgálatkész érdemeiért német birodalmi hercegi címet kapott az uralkodótól, mert — mint Anglia bécsi követe, lord Stepney megjegyezte egy levelében — nem az ország alkotmányának az őre, hanem éppen annak kijátszója volt. A Habsburg-hűség jutalmazásaként a hűtlenség címén elkobzott javak egynegyed részét is ő kapta meg. Mint a katonailag megszállt ország legmagasabb méltóságát viselő főnemes, a korszak egyik leggyűlöletesebb alakja lett." (Sugár 360—361.) „. . . Esterházy Pál nádor, ki az udvar körüli érdemeiért német birodalmi hercegi rangot kapott, nem az alkotmány őre, hanem mint egy élesszemü külföldi diplomata. Stepney, Anglia bécsi követe megjegyzé, annak kijátszója volt. Egyénileg is hasznot húzott a király és az ország közötti összeütközésekből. Mikor 1684-ben fizetését szabályozták 24,000 forintról felére szállították le. Ellenben Kollonich ösztönzésére részt juttattak neki az elkobzott javakból. Az egyezség szerint negyed része a hűtlenség címén lefoglalt javaknak a nádort illette. Érdekében állt tehát a jószágelkobzás, mert a zsákmány egy része neki jutott. Valóban engedelmes eszköze volt az udvarnak, s megtett mindent, amit kívántak tőle. Noha igen ájtatos, vallásos könyvekkel szokott a közönségnek kedveskedni, családi élete sem volt tiszta, s a magyarok előtt Esterházy Pál nádor nemcsak elveszté tekintélyét, hanem a korszak egyik leggyűlöltebb alakja lett." (Acsády 509— 510.) Sugárnak nemcsak adatai származnak a 19. századból. A múlt század történészeinek eszmevilága — ha erősen vulgarizált formában is — tovább él könyvének szemléletében. Elsősorban a .németellenes' kuruc hagyomány, amely a bécsi alávetettségben nemzeti elnyomást, az ország függetlenségének elvesztését látta. Minden rossz oka, okozója a ,Kamara', az .osztrák' császár, a Hofburg magyarellenes hivatalnokai. A törököket, kurucokat felváltó Habsburgok uralma alatt Sugár szerint a magyarság helyzete nem javult: „A népnek, mely kezdetben valóban .felszabadítódnak tekintette a török ellen sikeresen küzdő katonaságot, később a saját bőrén kellett tapasztalnia, hogy az egyik elnyomást a másik követte. A pogány hóditók alatt sem tapasztalt megaláztatásokban és szenvedésekben volt része a magyarságnak ,a kereszténység bajnokai' részéről... Sok helyen jobb volt a helyzet a török uralom alatt... Sokan visszakívánták Thököly fejedelmet." (300.).