Századok – 1986

Történetirodalom - Sugár István: Lehanyatlik a török félhold (Ism.: Haraszti György) 196/I

TÖRTÉNETT IRODALOM 20 Ь A hibák egy másik forrása a hol (kép)zavaros, hol pongyola fogalmazás. Néhány példa. A 210. oldalon arról értesülünk, hogy Belgrád 1688-as ostroma során „.. .Hasszán pasát Jegen Oszmán pasa önhatalmúlag elmozdította a vár éléről (sic!), és meg is ölette." A következő oldalon viszont az áll, hogy „Jegen Oszmán pasa ... saját kezűleg lenyakazta a Belgrád védelmére rendelt Hasszán pasát Ismeretes a török birodalom nagyvezéreinek bizonytalan helyzete; selyemzsinór, vagyonelkobzás, száműzetés volt a legtöbbjük sorsa. A harctéri halál még kitüntetésszámba ment. Ezért is furcsa, ha arról olvasunk, hogy az 1697-es zentai csatában „Elmas Mohamed pasa is elesett, aki az Ottomán Birodalom fennállása óta negyedik nagyvezérként vesztette életét". (389.) Feltételezhetően a szerző a csatában meghalt nagyvezérekre gondol, de a szám így is igen kétséges. A hibák harmadik, legnagyobb csoportját a korábbi szerzőktől kritika nélkül átvett tárgyi és/vagy időrendi pontatlanságok alkotják. Az apróbb tárgyi tévedések, kronológiai elírások száma légió (8., 9., 11., 46., 58., 87 182., 193., 200., 203., 218 306.,.. .396., 413., 419.), a következőkben csak néhány durva hibára hívom fel a figyelmet: — Eperjest — a könyv állításával szemben — 1684-ben sikerült Thököly csapatainak megvédenie (58.). Schulz tábornagy serege 24 napos hiábavaló ostrom után kénytelen volt elvonulni a vár alól. I. Lipót császár seregeinek csak 1685. szeptember 11-én, újabb ostrom után sikerült a várat elfoglalnia. (Ez utóbbi tényt — igaz, szeptember 13-ra datálva — minden magyarázat nélkül Sugár is közli. (76.). — Antonio Caraffa generális, felső-magyarországi főkapitány az,eperjesi hóhér'-ként él a magyar történeti köztudatban. Kevésbé ismert, hogy 1686 első felében kegyetlenül megsarcolta Debrecen városát; havi nyolcvanezer, összesen 480 ezer forintot követelt, de ennél jóval többet, Szekfü Gyula szerint (Magyar Történet IV., Bp. 1935, 226.) 1800000 forintot zsarolt ki a polgároktól. Debrecen megsarcolásával kapcsolatosan Sugár a legellentmondóbb adatokat közli: 180 ezer forint (84. — ez feltehetőleg Szekfü adatának elírása), 80 ezer forint ( 192. — ez lenne a havi sarc, de ezt Sugár nem említi) és végül 480 ezer forint (182.). Félő, hogy a könyv többi számadatának megbízhatósága is hasonló. (Mellesleg a Sugár által a debreceni hadisarccal egy füst alatt említett,eperjesi mészárszék'-re — 182. — csak egy évvel később, 1687 február—májusában került sor. — Az adatok tévesek vagy dezinformálóak a Buda ostrománál fogságba esett zsidók esetében is (261). Lipót császár legfontosabb hadiszállítója és hitelezője. Oppenheimer Sámuel udvari ágens állt valamennyi fogolykiváltó akció mögött. A prágai (Alek)Szender Tauszk is — mint erről a kuriózumszámba menő ,Szép Új Dal Budáról' című verses jiddis krónika beszámol — az ő megbízásából ment Lotharingiai Károly táborába. A magyar katonák által lemészárolt 400 zsidó — egyébként nem hiteles — története is egészen másként szerepel a korabeli forrásokban. Schulhof Izsák zsidó emlékiratszerző ,Nagy Gyászdal' című költeményéhez írott prózai kommentárjában elbeszéli, hogy a császári fogságba esett zsidókat szállító hajót támadták meg a katonák. Zsákmányt persze a már mindenükből kifosztott embereknél nem találtak. — Erdély Habsburg kézre jutása, az .önálló' Erdélyi Fejedelemség felszámolása — a hadi helyzet alakulásának megfelelően 1685 és 1688 (1690) között több lépésben következett be. Sugárnak sem előadása, sem adatai (87., 152., 179., 193—194., 240—244., 248—249.) nem pontosak. — A magyar királyság államigazgatásának újjászervezésével kapcsolatosan — az 1695-ös események felsorolásakor — Sugár azt írja, hogy egy bizottság „... Kollonich esztergomi érsek vezetésével ... kidolgozott egy tanulmányt Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn címmel..." (344.). (Valójában I. Lipót 1688-ban bízta meg a Magyar kir. Kamara volt elnökét, gróf Kollonich Lipót győri püspököt, hogy egy osztrák és cseh szakemberekből álló udvari bizottság élén dolgozza ki a Magyarországon követendő új kormányzás irányelveit. Ekkor Széchenyi György volt az esztergomi érsek. Az Einrichtungswerk pedig 1689-ben már elkészült és előterjesztésre került.) — A könyv állításával ellentétben az Osztrák Udvari Kamara keretében létesített Neoacquistica Comissio életrehívása nem 1690. augusztus 11-én (345—346.), hanem 1688. december 9-én történt. 1690-ben csak kiegészítő szabályozások léptek életbe. — Alig hihető, hogy a magyarországi népesség 16—17. századbeli stagnálásának különösen súlyos oka a .véradó' ( = a janicsárnak hurcolt gyermekek) és a kettős (török—magyar) földesúri kizsákmányolás lett volna (493.).