Századok – 1986
Történetirodalom - Cabourdin Guy: Föld és emberek Lotharingiában (1550–1635) Toul vidéke és a vaudémont-i grófság (Ism.: Tóth István György) 194/I
194 TÖRTÉNETT IRODALOM 20 Ь korlátok tartják sakkban, amelyek együttvéve utópikus jellegű, totális szabályozássá duzzadnak, az emberek erkölcsi felelősségének minimalizálásával sebezhetetlenné teszik a köztársaságot a polgárok bűnre való hajlamával szemben. A köztársaság alapja az erkölcsös viselkedés képessége, a ,jó" alternatíva választása; az utópia totális gépezete minden cselekvés irányának előre megszabásával megfosztja az embert a választás felelősségétől és lehetőségétől. A republikánus gondolkodástól táplálva a harringtoniánusoknál a maga teljességében tárul fel az utópia paradoxona: a szabadságnak a bizonytalanság kiküszöbölése érdekében való végletes leszűkítésével kockára teszi az emberek, mint morális lények státusát. A mű utolsó két fejezete néhány royalista utópiát, továbbá az ideális jövőt a társadalom „teljes foglalkoztatásával" elképzelő munkát tárgyal. Az előbbiekkel kapcsolatban rámutat royalizmus és utópia összeegyeztetésének problémáira: az utópikus intézményrendszer általában az egyéni szabadság korlátja, míg a royalizmus hajlandó egyetlen személynek abszolút szabadságot biztosítani. Különösen felhívja a figyelmet egy korábban mellőzött, névtelen műre (Antiquity Reviv'd, 1693), amely érdekes módon nagyban támaszkodik Robert Filmerre és abszolutista elveire, ugyanakkor az első könyv, amely John Locke Értekezés az emberi értelemről című müvét használja fel a racionális vallás megalkotására — megelőzve John Toland-et (Christianity not Mysterious, 1695) és magát Locke-ot (The Reasonableness of Christianity, 1696). Végül vegyünk szemügyre még egy általános megállapítást: Davis hangsúlyozza, hogy az utópikus szemlélet az ember bűnös természetének, a keresztény történelem sarkpontját képező bűnbeesés tényének elfogadásával az ideális társadalom legtörténetibb víziójává válik. A szerző (például Morus és Bacon) gyakran maguk is történeti keretek közé ágyazzák elbeszélésüket. Az utópia emellett szükségképpen társadalmi és politikai érdeklődésű és szándékú, hiszen a fenálló status quo alternatíváját kínálja. Ennek megfelelően Davis tiszteletre méltó következetességgel igyekszik az egyes szerzőket és műveiket az adott korszak — Bacont a késő Tudor- és kora Stuart-éra, Winstanleyt a polgárháború és a köztársaság, Harringtont a protektorátus — eszmei és történeti összefüggéseiben elhelyezni. A müvet méreteiben és tartalmában egyaránt imponáló bibliográfia zárja, amely nemcsak a kora újkori utópia, hanem általában a politikai gondolkodás tanulmányozásához is megbízható tájékoztatást nyújt. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy J. C. Davis kutatásainak e terméke —jelzett, apróbb következetlenségei és fogyatékosságai ellenére — anyagában rendkívül informatív, következtetéseiben túlnyomórészt meggyőző vagy legalábbis gondolatébresztő. Hazai kutatásunk szempontjából az lehet a jelentősége, hogy ráirányítja a figyelmet a korabeli társadalmi-politikai eszmék eddig ismeretlen vagy kevéssé feltárt területeire. Kontler János GUY CABOURDIN TERRE ET HOMMES EN LORRAINE (155fr—1635) TOULOIS ET COMTÉ DE VAUDÉMONT 1—2. Paris 1983. FÖLD ÉS EMBEREK LOTHARINGIÁBAN (1550—1635) TÓUL VIDÉKE ÉS A VAUDÉMONT-I GRÓFSÁG Guy Cabourdin a naneyi egyetemen az újkori történelem és a történeti demográfia professzora. Ez a könyv, amely az államdoktori értekezése volt, azok közé a disszertációk közé tartozik, amelyek egy-egy, persze franciaországi léptékkel mérendő vidék társadalomtörténetének vizsgálatát vállalták, és amelyek közül Emmanuel Le Roy Ladurie szintézise a languedoci parasztságról, vagy Pierre Goubert monográfiája Beauvais környékéről Magyarországon is jól ismert. A szerző szűkebb hazájának, az ekkor még csak kisebb részt francia Lotharingiának központi része adja a feldolgozás földrajzi kereteit, időben pedig a három püspökség, Metz, Tóul és Verdun francia kézre kerülése (1550—52), ill. a harmincéves háború ide is átcsapó pusztításai (1635) jelentik a két kínálkozó határpontot. Cabourdin módszere a családrekonstrukció. Michel Fleury és Louis Henry nyomán a
