Századok – 1986
Történetirodalom - Davis J. C.: Utopia and the ideal Society. A study of English Utopian Writing 1516–1700 (Ism.: Kontler László) 190/I
190 TÖRTÉNETT IRODALOM 20 Ь Később, amikor Fekete-Afrika peremvidékét erőteljes idegen — arab és európai hatás érte — a kovácsmesterség dicsősége e perifériákon leáldozott. A korábbi előkelők, a hagyományos kultúra elhivatott hordozói páriákká süllyedtek. Ez lett a sorsa a mande mitológia fontos alakjának, Szumaoronak is. Az új rendet teremtő hős, Szungyata megküzd az ősi elveket és normákat védő kovácskirállyal, s elkeseredett harcok során le is győzi azt. Ez az összeütközés a nép szemléletében azonban nem a jó és a rossz sarkított küzdelme. Az epika hordozói a régit is tisztelik. A két hős itt tulajdonképpen a hanyatló törzsi-nemzetségi társadalmat, illetve a kialakuló osztálytársadalmat képviseli. Végezetül ,,Az afrikai népek eposzának tanulmányozásáról" szóló cikk rövid összegzése az afrikai eposzokkal kapcsolatos több évtizedes vitának. Olderogge tudományos mélységgel bírálja Frobenius koncepciózus epika-szemléletét, és bizonyítja a teljes értékű afrikai epika régtől fogva való létezését. Röviden áttekinti a legjobban ismert fekete-afrikai eposzi tartalmakat és párhuzamba állítja azokat az eurázsiai epika hagyományaival. Ismerteti a rendelkezésre álló eposzok és epikus töredékek műfaji és stiláris sajátosságait, valószínűsíti keletkezésük okait és körülményeit. Felvázolja a szerves összefüggéseket az egyes eposzok, valamint az őket létrehozó kultúrák jellege között, megkülönböztetve egymástól a dominánsan állattartó, illetve földművelő népek epikájának tartalmi és formai jellemzőit. Megkísérli rehabilitálni a sokáig elhanyagolt, sajátosan több tőről fakadó szuahéli epikát. Fontos megállapítása, hogy míg a peremvidékek epikájában nyilvánvalóan kimutathatók a meroei, egyiptomi, mezopotámiai epika hatásai, majd később az iszlám (arab) költészet befolyása, az elszigeteltebb területek — tropikus esőerdők, a Nagy Tavak vidéke stb. — eposzai lényegében megőrizték ősi vonásaikat: az erdővidéken kultúrhéroszok mitikus cselekedeteit dolgozzák fel (pl. Liandzsa), a tóvidéken az udvari dicshimnuszokkal mutatnak párhuzamot. A leírtakból bizonyára meggyőződhetünk arról, hogy Olderogge tanulmánykötete több tudományág képviselőinek elmélyült érdeklődésére tarthat számot. Füssi Nagy Géza J. C. DA VIS UTOPIA AND THE IDEAL SOCIETY. A STUDY OF ENGLISH UTOPIAN WRITING 1516—1700. Cambridge University Press, 1981. 427 1. AZ UTÓPIA ÉS AZ IDEÁLIS TÁRSADALOM. TANULMÁNY AZ ANGOL UTÓPIKUS IRODALOMRÓL 1516—1700 Az újkori gondolkodás — és természetesen az irodalom — történetét tanulmányozó kutatókat régóta foglalkoztatja az utópia, mint az embereknek egy , jobb világról" való álmodozása. Az utóbbi évek, évtizedek rendkívül gazdag és színvonalas termésén belül ennek a műnek két szempontból van különös jelentősége. Egyrészt, a szerző okfejtése nyomán az utópikus gondolkodás közelebb kerül a 16.-17. századi politikai-társadalmi eszmék általános vonalához. Davis szerint az utópia műfajának megjelenése a kora újkorban egybeesik annak a folyamatnak a kezdeteivel, amelyet ő az elmúlt négy évszázad legfontosabb politikai fejlődésének tart. A centralizált, bürokratikus, szuverén államok és személytelen intézményi apparátusuk kialakulásáról van szó — éppen ilyen jellegű gépezetek szerepelnek az első utópisták látomásaiban, amelyek a 16.—17. század még mindig gyenge kormányzatokkal rendelkező világában születtek. Az utópiák emellett hasznos támpontul szolgálhatnak a politikai idealizmus természetének feltárásában.
