Századok – 1986

Történetirodalom - A magyar hivatali írásbeliség fejlődése 1181–1981. (Ism.: Bán Judit) 177/I

TÖRTÉNETI IRODALOM 181 Szabó Ferenc „A gyomai Kner Nyomda közigazgatási nyomtatványkiadó tevékenységének főbb jellemzői" című tanulmányában az eddig behatóbban nem kutatott ügyviteli nyomtatványokkal foglalkozik. Az értekezés nyomon követi Knerék nyomtatványkiadó tevékenységét a II. világháború kezdetéig. Megtudjuk, hogy a híres nyomdászcsalád munkája során mindig „az élő igazgatást, az élő írásbeliség gyakorlatát" tartotta szem előtt. Knerék a helységek jegyzőivel konstruktív kapcsolatot építettek ki, és maguk is közreműködtek a közigazgatás racionalizálásában. Dolgozata végén a szerző utal a kitöltött nyomtatványok nem elhanyagolható forrásértékére is. A községi igazgatás tisztségviselőjével foglalkozik Csizmadia Andor „A község jegyzője a két világháború között" című tanulmánya. A szerző ismerteti a jegyzői intézmény fejlődését kialakulásától, a 18. század második felétől 1920-ig, majd nyomon követi a jegyzők társadalmi helyzetét és tevékenységét a két világháború közötti időszakban. Részletes vizsgálat alá veszi a helyi közigazgatás önállóságát sértő adminisztratív tutelát, a bürokrácia burjánzását, a jegyzők helyét a közigazgatási hierarchiában, a jegyzőképzés problémáit és a jegyzők túlterheltségét. Megállapításait törvények és példák idézésével teszi szemléletessé. A kutatás által eddig nem érintett területre irányítja az olvasó figyelmét Vargyai Gyula tanulmánya, amelynek cime „A legújabbkori magyar katonai igazságszolgáltatás írásbeliségének néhány kérdése". A szerző zömmel levéltári kutatások alapján azt vizsgálja, miként alakult a katonai bíróságok gyakorlata és Írásbelisége a Horthy-rendszer idején. Megállapítja, hogy 1941-ig a katonai igazságszolgáltatás írásbelisége nagyjából tradicionális maradt, a háború alatt azonban „kettős természetűvé" vált. Ti. míg a honvédtörvényszékek 1941 után is nagyrészt hagyományos megoldásokat alkalmaztak, addig a vezérkar főnökének bírósága és a tábori bíróságok „még a jogszabályok által lehetővé tett egyszerűsítéseken is túlmentek". „A magyar katonai nyelv fejlődése" a címe Szíjj Jolán nyelvtörténeti dolgozatának. Az első írásos emlékek megjelenésétől, azaz a 16. századtól 1914-ig kíséri figyelemmel a magyar katonai nyelv fejlődését. „A teljesség igénye nélkül" készült tanulmány a kérdés iránti érdeklődést kívánja felkelteni, és összegzi a témakör kutatásának eddigi eredményeit. Csuth Sándor és Gáspár Mátyás „Az írásmunka szervezése és gépesítése a közigazgatásban" címmel egy, már korábban kiadott munkájuk („A leíró irodák szervezése." Bp. 1981.) rövidített változatával ismertetik meg az olvasót. „A gyakorlati közigazgatás képviselőjeként" kapott szót az ülésszakon Raft Miklós, a Minisztertanács titkárságának vezetője „A korszerű közigazgatás és az írásbeliség" címet viselő tanulmányával. „A megíróanyag, az íróeszköz, az íróanyag és az íráskellék" fejlődésének 800 éves történetét mutatja be Bogdán István tanulmánya („Az írásbeliség anyagi-technikai alkotóelemei"). Nyulásziné Straub Éva „Történeti források gépi feldolgozása" című munkájában a levéltári segédletek korszerű fejlesztésének lehetőségeit vizsgálja a lyukkártya-rendszertől a számítógépes adatfeldolgozásig. A fallerisztika területére kalauzolja az olvasót Pandula Attila „Rendjelvények Írásbelisége" című tanulmánya. A német szakirodalmat használó szerző példákkal illusztrálva röviden összefoglalja a rendjelvényeken előforduló feliratok fajtáit és elhelyezkedését. A tanulmánykötetet Kumorovitz Lajos Bernát eddigi munkásságának (1928—1982) ismertetése zárja, amelyet Borsodi Csaba állított össze. Bán Judit