Századok – 1986

Történetirodalom - A magyar hivatali írásbeliség fejlődése 1181–1981. (Ism.: Bán Judit) 177/I

180 TÖRTÉNETT IRODALOM 20 Ь A magánigazgatással (private administration) és az ennek kapcsán kibontakozott írásbeliséggel foglalkozik Kállay István „Magánhivatali írásbeliség" című tanulmánya. A szerző, aki egyúttal a kötet szerkesztője, bevezetésként pontosan meghatározza, értelmezi a cikk címét. Először a 16—17. századi magánkancelláriai ügyintézésről ad példákkal illusztrált képet, majd a 18. századra jellemző birtokkormányzati szervekkel ismerteti meg az olvasót. Ezután áttekinti a magánhivatalok ügymenetét, irattározási rendszerét, az uradalmi tisztségek típusait és rangsorát. Befejezésül megemlíti, hogy a vizsgált korszakban az uradalmak területén levő ipari üzemek felügyelete és kormányzata is a magánkancelláriák hatáskörébe tartozott. Érdekes, kevéssé kutatott téma képezi Gerda Mraz tanulmányának tárgyát. Az Institut für Österreichische Kulturgeschichte igazgatója egy osztrák gyermekkönyvvel („Ein Lesebuch für den Thronfolger") ismerteti meg az olvasót. A több részből álló, 1744-ben kiadott ábécés könyvet („Das Josephinische Erzherzogliche А. В. С. Oder Namenbüchlein") Johann Balthasar v. Antesperg írta a későbbi II. József számára. A tanuló a könyvből a latin és a gót ábécét, a kézírást és a nyomtatott írást, a helyesírást, az alapvető imádságokat stb. tanulhatta meg. Gerda Mraz tanulmányából megismerhetjük Johann Balthasar v. Antesperg életét, munkásságát, pedagógiai és ideológiai nézeteit. A felvilágosodás eszméit valló 1765-ben elhunyt tankönyvszerző minden haszon és jó forrásának az anyanyelv művelését tartotta. Szfragisztikai témát tárgyal Hörcsik Richárd „A magyar református egyház feudáliskori pecséthasználata" című tanulmányában. A rendkívül jól felépített dolgozatból megismerhetjük a református pecséthasználat eddigi irodalmát, a különböző pecsétek lelőhelyeit, a pecséthasználat alakulását a 16. századtól egészen a 20. század elejéig, amikor a pecsétet felváltotta a gumibélyegző. Befejezésül a szerzc a pecsétek motívumairól értekezik. A „teljesség igénye nélkül" ábrák szerinti csoportosításban sorolja fel ь különböző pecséteket, mindig utalva a helységre, ill. helységekre, ahol az adott motívummal rendelkez" pecsétet használták. A tanulmánykötet egyik legérdekesebb forrásismertető munkája Vörös Károly tollából szülét Címe: ,„Házi Secretarius'. Adalék a XIX. századi tömegművelés történetéhez". A 19. század történelmi folyamatában elhelyezett művelődéstörténeti tanulmány a levélírásnál használatos levélminta-könyve foglalkozik. A múlt században a társadalom különböző rétegeiben létrejött, és mind bonyolultabbá kapcsolatok megteremtésében és fenntartásában egyre nagyobb szerepet játszottak a missilisek. A go csupán az okozta, hogy a levelezőpartnerek nehezen találták meg a közlendőjüknek legjobban megl formulákat. A fenti problémát megoldandó születtek meg a korszakban a különböző levélminta-könyv szerző ezekből ötöt mutat be az olvasónak. A dolgozat zárórészében Vörös Károly utal a levélm könyvek forrásértékére. Halász Imre a mezővárosi igazgatás történetéből írta „Zalaegerszeg mezőváros írásbelisége a F korszakban" című tanulmányát. A jól áttekinthető dolgozatban bemutatja a „mezővárosi üg) tevékenység során keletkező" iratok fajtáit, a városi hivatalt, az írnokokat és tevékenységüket s az üg menetét. Végezetül 1857-ből két városi jegyzőkönyvet közöl betűhív átírásban. A tanulmányt Zalaege. mezőváros 19. századi pecsétjeinek részletes, illusztrált ismertetése zárja. A prekapitalista korszak ipari vállalatainak iratanyagával foglalkozik Sárközi Zoltán szubjek hangvételű tanulmánya („Tőkés vállalatok írásbelisége"). A Nápolyi Bank Levéltára iratanyagán bemutatása után a Munkácsi Vasgyár és a Magyar Királyi Egyetemi Nyomda levéltári forrásait ismerte A demográfiai kutatások fontos forrásairól szól Révész T. Mihály. „Adalékok az anyakönyvvezeté államosításához Magyarországon" című tanulmánya. A két részre tagolt dolgozat első felében az egyetemet és a magyar anyakönyvvezetés történetének 17—19. századi fontosabb állomásairól olvashatunk dióhéjban A második rész az államosítás és decentralizáció jegyében fogant francia—belga anyakönyvezési rendszer majd az ennek alapján született magyar anyakönyvi törvényjavaslatot, ill. a javaslat által kivált, képviselőházi vita érveit és ellenérveit ismerteti meg az olvasóval. A közigazgatás történetének közel egy teljes évszázadát tekinti át Farkas Gábor tanulmánya („/ törvényhatóságok írásbelisége 1867—1950 között"). A dolgozat bemutatja a középfokú igazgatá szervezetét, működését és elsősorban a működése folyamán keletkezett iratokat. A hosszú tanulmány, áttekinthetőbbé tehették volna a fejezeteket tagoló alcímek.