Századok – 1986
Történetirodalom - A magyar hivatali írásbeliség fejlődése 1181–1981. (Ism.: Bán Judit) 177/I
177 TÖRTÉNETI IRODALOM A MAGYAR HIVATALI ÍRÁSBELISÉG FEJLŐDÉSE 1181—1981 Szerk.: Kállay István. Bp., 1984. Eötvös Loránd Tudományegyetem, 676 1. MAGYAR HEROLD. FORRÁSKÖZLŐ, CSALÁDTÖRTÉNETI ÉS CÍMERTANI ÉVKÖNYV. NR. 1. 1981. november 25—26-án „800 éves a magyar hivatali Írásbeliség" címmel tudományos ülésszakot rendezett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történelem Segédtudományai Tanszéke. Az ülésszak anyaga közel 700 oldalas kötetben látott napvilágot 1984-ben a Magyar Herold. Forrásközlő, családtörténeti és címertani évkönyv 1. számában. (A Magyar Herold alcímének megfelelően évente jelenik majd meg.) A jelenleg ismertetésre kerülő kötetet Kumorovitz Lajos Bernát professzornak ajánlották a szerzők oktatói tevékenységének ötvenedik évfordulója alkalmából. Az évkönyv 37 szerző 36 tanulmányát tartalmazza a diplomatika, a szfragisztika, a paleográfia, az igazgatástörténet, a jogtörténet stb. írásbeliséggel összefüggő témakörében. A kötet anyaga a témák kronologikus rendjében szerkesztett. Ezt a rendet követi az alábbi ismertetés. Feltétlenül meg kell említeni, hogy nem került be a kötetbe az ülésszakon elhangzott összes előadás anyaga, ill. ott nem olvasták fel a kötet valamennyi tanulmányát. Előbbire példa Kumorovitz Lajos Bernát írása, amelynek címe „Tótsolymosi Apród János küküllői főesperes kancelláriai működése" (megjelent a Levéltári Közlemények 1980—81. évi számában), utóbbira pedig Hörcsik Richárd tanulmánya a református egyház által használt pecsétekről. A tartalmában rendkívül színvonalas kötet sajnálatos fogyatékossága az igen nagyszámú helyesírási és sajtóhiba, amelyek némelyike értelemzavaróvá válhat az olvasás folyamán. Két tanulmány is foglalkozik a kötetben a „rovásírás" problémájával. Az egyiket Püspöki Nagy Péter szlovákiai történész írta, címe „A .rovásírás' írástani helye és szerepe a magyar művelődés történetében". A második dolgozat szerzője Simon Péter „A magyar .rovásírás' történelmi jelentősége és eredete" című munkájában az előző tanulmányhoz való hozzászólásként fejti ki a témáról vallott nézeteit. Mindkét szerző új kutatási eredményeit ismerteti, amelyeket érdemes az 1983 márciusában megtalált, csontból készült tűtartó rovásírásos feliratait elemző tanulmányokkal összevetni (Magyar Tudomány 1985. 2. szám, Nyelvtudományi Közlemények 1985. I. szám). Érszegi Géza „IIK Béla kancelláriai reformjáról" szóló tanulmánya a tudományos ülésszak szorosabban vett témájához vezeti olvasóit, amennyiben a magyar hivatali írásbeliség „kezdőpontjának" meghatározására vállalkozik. A szerző III. Béla király három 1181-ben kelt oklevelét új szempontból megvilágítva, diplomatikai és nyelvi elemzés tárgyává teszi. Ennek során jut arra a következtetésre, hogy a király kancelláriai reformja nem köthető egyetlen oklevélhez, mivel a vizsgált oklevelek nem tartalmaznak „határozott királyi rendeletet". Mindazonáltal az elemzett források kifejezik a királynak azt a szándékát, amelynek gyümölcse — hosszabb folyamat eredményeként — a 13. században „egy minden ügyet egyformán, gyorsan és pontosan elintézni tudó iroda", azaz a királyi kancellária kialakulása lett. Filológiai elemzésének gondosságával tűnik ki a tanulmányok sorából Gerics Józsefé, amelynek címe „Politikai viták hatása a magyar nép kereszténységre térítésének korai hagyományára". A szerző azt vizsgálja, vajon miért alakult ki a Breviárium Romanum II. (Szent) Henrik császárról szóló officiumában a magyar hagyománnyal ellentétes kép I. (Szent) István királyról. Gerics József számba veszi és idézi azokat a forrásokat, ill. forrásrészleteket, amelyek megelőzték az officium születését, ill. amelyekben a mi hagyományunkkal ellentétben álló István-kép megragadható. A szerző végső következtetése szerint Henriket honfitársai méltó helyre kívánták tenni szentté avatása előtt, és feledtetni akarták a császár kevéssé harcos magatartását, nemkülönben a pogányoknak tett engedményeit. A korabeli európai viszonyok ismerete alapján csak az a lehetőség maradt számukra, hogy a magyarok krisztianizálását vele és testvérével, Gizellával végeztessék el. Logikusan felépített, alapos munka Solymosi László „A hiteleshelyi pecséthasználat kezdeteihez" jimü tanulmánya. A szerző először az autentikus pecsét megjelenéséig vizsgálja az oklevelek corroboratiójá-12 Századok 1986/1
