Századok – 1986
Történetirodalom - Isztorija i kul’tura Bolgarii. K 1300-letiju obrazovija bolgarszkogo goszudarsztva (Ism.: Niederhauser Emil) 171/I
171 TÖRTÉNETI IRODALOM Tiszától a Donhoz vezető szálak, persze, már 626 előtt is lazák lehettek, mert az onogurok bizánci szövetségesekként háborúztak a perzsák ellen. Úgy vélem tehát, hogy Szádeczky-Kardoss joggal tételezi fel, hogy 626 előtt az avar érdekek a Donig érvényesültek, más szóval, az avarok keleti határa a Don volt. A 626 utáni időkre nézve, Csicsurov véleményét fogadom el. Az előnyomuló szlávok, politikailag és szervezetileg leválasztották a sztyeppen maradt avarokat a Kárpát-medencétől, akik kísérleteztek uralmuk fenntartásával, kevés eredménnyel, mert 640 táján Kovrat leszámolt velük. Az egykori avar hegemóniának jó emléke is volt az onogurság körében, a negyedik Kovrat fiú ezért tudta néprészét a Kárpát-medencébe vezetni, amelyikhez a hegemóniájukat vesztett keleti avarok is csatlakoztak. Aszparuh bolgárjainak kivételével, az onogurság többi ága sem őrizhette meg függetlenségét, mert a nyugati türk kaganátus széthullásával a kazárok léptek előtérbe, és kerítették hatalmuk alá az onogurokat. Eszmefuttatásom természetesen csak feltevés. Néhány esetben, és egészen sajátos módon az egyháztörténeti vonatkozásokban, elmaradtak a kommentárok. Magyarázat nélkül maradt az arianizmus. A Th. 237. kom.-ban elmaradt a monofelit eretnekség megvilágítása. A Th. 178. kom.-ban a paraszang (farszah) hosszmérték megvilágításakor, érdemes lett volna a B. A. Ribakov és M. I. Artamonov vita tanulságainak hasznosítása. A Th. 197. kom.-ban érdekes F. P. Filin véleménye a régi szlávok ant nevének avar (türk) eredetéről, (1. Szbornyik sztatyej к 70-letijucsl.-korr. A. N. SzSzSzR V. M. Zsirmunszkogo. M-L., 1964). Szerinte az ant nevet az avar vazallusságra felesküdt szlávok kapták. A Th. 200. kom. a Kaukázus szinonimájaként értelmezi a „hun föld" fogalmát, ez az értelmezés tovább fejleszti Moravesik véleményét (Byzantinoturcica I II. S. 232). A Th. 246. kom.-ban viszont az onogur, onogundur és onnobundobolgar azonos népnév különböző alakjainak megítélésekor, érdemes lett volna megszívlelni Moravesik véleményét (Újb. X. 1930.) i aki nem elírásnak, hanem fontos névalaknak tekintette az onogundur-t. Ebben osztozott vele Németh Gyula, a kiváló turkológus. Figyelmet érdemel a Th. 264. kom.-ban idézett O. N. Trubacsev (Voproszi Jazikoznanija, 1974. 6.), aki a „Magna" jelző és népnév összetételű országnevek eredetét a másodlagos kolonizáció színhelyeként és nem őshazaként tartja nyilván.Ugyanott érdekes az óbolgár-törökök északiráni őshazájának a hipotézise. A kommentárokban általában könnyen összetéveszthető értelemben i szerepel a protobolgar fogalom. Néhol így nevezi a szerző az óbolgár-törökség egészét, gyakrabban, de nem minden esetben átlátszóan, Aszparuh bolgár-törökjeit. Az utóbbiak esetében a „proto-" minősítés aligha helytálló, hiszen igen messze álltak már időben az óbolgár-török (protobolgar) őseiktől. összegezve: Csicsurov a sorozat érdemekben gazdag kötetét adta át az olvasónak. Elismerés illeti őt kitűnő munkájáért. Szolgálatot tett a szovjet és a nemzetközi medievisztikának. Bartha Antal ISZTORIJA I KULTURA BOLGARII. К 1300-LETIJU OBRAZOVANIJA BOLGARSZKOGO GOSZUDARSZTVA Moszkva, 1981, Nauka, 351 1. BULGÁRIA TÖRTÉNETE ÉS KULTÚRÁJA. A BOLGÁR ÁLLAM LÉTREJÖTTÉNEK 1300. ÉVFORDULÓJÁRA Mint az alcím is mutatja, a R. P. Grisina, G. G. Litavrin, D. F. Markov és A. A. Ulunjan szerkesztésében megjelent kötettel a Szovjet Tudományos Akadémia Szlavisztikai és Balkanisztikai Intézete az 198 l-es bolgár évfordulót akarta a maga részéről emlékezetessé tenni. Jó gondolat volt, hogy nem valami összefoglalással, hanem egyes témakörökhöz kapcsolódó tudományos tanulmányokkal, amelyek természetesen a bolgár-orosz és a bolgár-szovjet kapcsolatok egyes aspektusait is felvetették, három nagyobb témában. Bevezetőben pár oldalas áttekintés található Bulgária fejlődéséről és L. B. Valev összefoglalása a szocializmus építésének legújabb eredményeiről.
