Századok – 1986
Közlemények - Szaharov A. N.: Orosz–magyar szövetségi kapcsolatok a 9–11. században 111/I
OROSZ—MAGYAR SZÖVETSÉGI KAPCSOLATOK A 9—10. SZÁZADBAN 1 1 21 (bolgárok — A. N. Sz.).3 6 Skylitzes feljegyezte, hogy az oroszok megjelentek Thrákiában, és „együttesen cselekedtek az alájuk rendelt bolgárokkal, és segítségül hívták a besenyőket és a nyugatabbra élő pannóniaiakat . .. törököket"3 7 (magyarokat — A. N. Sz.). Skylitzes, amikor leírja Bardas Tzimiskes és a szövetséges csapatok közötti ütközetet Arkadioupolis alatt, egészen a bizánci főváros közvetlen közelében, azt is közli, hogy a „barbárok három részre oszlottak. A bolgárok és az oroszok alkották az első részt, a törökök (magyarok — A. N. Sz.) a másodikat, a besenyők pedig a harmadikat".38 A szövetségesek ebben az ütközetben vereséget szenvedtek, mivel állásaiból elsőként kiüldözték a besenyőket. Thrákiában viszont a szövetséges csapat győzött Petrosz Patrikiosz csapataival szemben.3 9 Hamarosan a görögök békét kértek. A harcok félbeszakadtak. Az ellenfelek olyan békét kötöttek, amely fenntartotta a status quot. Ez a helyzet állt fenn 971 húsvétjáig, amikor is Joannes Tzimiskes váratlanul áttört a balkáni hegyszorosokon, és megrohanta Preszlávot. Elfoglalta a fővárost. Szvjatoszlávnak nem sikerült a város segítségére sietnie, és egy sor ütközet után őt is blokád alá vették Dorosztolban a Dunán. Ahogyan a „Poveszty vremennih let" megjegyzi, az oroszok ebben a pillanatban magukra maradtak Bizánccal szemben.40 Nyilvánvalóan az események oly hirtelen következtek be, hogy a szövetségesek nem tudtak Szvjatoszláv segítségére sietni. V. N. Tatyiscsev adatai is alátámasztják Skylitzes tudósítását a Kijevi Rusz és Magyarország szövetségesi együttműködéséről. V. N. Tatyiscsev azt is leírja, hogy a 970. évi katonai akciók kezdetén „a magyarok és lengyelek, akik Kijevből jöttek segítségül, nem érkeztek meg időben".4 1 Mindezek a tények nem hagynak kétséget afelől, hogy Szvjatoszláv, mielőtt a Bizánccal való összeütközésre készült, egy igazi Bizánc-ellenes koalíciót szervezett, melyben a magyarok fontos szerepet játszottak. Amint Skylitzes, majd később Tatyiscsev jegyzeteiből kiderül, az oroszok követséget küldtek Pannóniába, hogy segítségül hívják régi szövetségeseiket. A magyarok támogatása nélkül Szvjatoszláv nem kezdett volna aktív vállalkozásokba, és csak amikor idejében megérkezett a segítség Pannóniából, akkor indította a csapatokat Thrákiába és Konstantinápolyba. Amint láthatjuk, 898-tól, a magyarok és a Kijevi Rusz első katonai összeütközéseitől, majd az ezt követő tipikus „béke és szeretet" egyezmény megkötésétől fogva Magyarország és a Kijevi Rusz az elkövetkező 70 év folyamán nemegyszer egyidejűleg lépett fel a közös ellenség, elsősorban a Bizánci Impérium ellen. Ennek a két 38 Leo. Diac., 108. 37 Scyl., 288. 38 Scyl., 289. 35 Ld. erről részletesebben: Szjuzjumov, M.: Ob isztocsnyikah Ljva Djakona i Szkilici. „Vizantijszkoje obozrenyije", tom 2, I. Kiadás Jurjev, 1916, 163—164. 40 Poveszty vremennih let I. rész. 51. 41 Tatyiscsev, V. N. ld. i. m. 51.
