Századok – 1986
Közlemények - Szaharov A. N.: Orosz–magyar szövetségi kapcsolatok a 9–11. században 111/I
120 A. N. SZAHAROV Szvjatoszláv, miután 967-ben a Duna irányába húzódott Péter cár Bizánc-barát bolgár kormányzata ellen, nem sietett különösebben, és kezdetben a Dnyeszter felé vette az útját, „ahol segítségére siettek a magyarok". A továbbiakban a 18. századi történész feljegyezte: „az ugorokkal is (magyarokkal — A. N. Sz.) szeretetben és megértésben volt."3 2 Az egyesített orosz—magyar csapatok szétverték a bolgárokat és szövetségeseiket: kazárokat, jászokat (alánok) és kaszogokat (adügok). Szvjatoszláv elfoglalta Perejaszlavecet, és megerősítette a hatalmát a Dunánál. Egy év múlva azonban, 968-ban Szvjatoszláv huzamos időre kénytelen volt elhagyni Perejaszlavecet, és Kijevbe kellett sietnie — a „Poveszty vremennih let" szerint —, mert a besenyők az orosz fővárost ostromolták.3 3 Az orosz, szovjet, bolgár és nyugat-európai történészek hosszú sora munkáiban nem alap nélkül jegyzi le, hogy a besenyők Kijev elleni portyázását Bizánc szervezte azzal a szándékkal, hogy eltávolítsa a veszélyes szomszédot a Duna partjáról, aztán pedig fennhatósága alá vonja a legyengült Bulgáriát. Bárhogyan is volt, de a 968-as Kijev elleni besenyő támadás idején a magyarok csapást mértek Thesszalonikire, és 500 görögöt foglyul ejtettek. Erről tanúskodik Cremonai Liutprand püspök tudósítása, aki 968-ban Konstantinápolyban I. Ottó német császár követe volt.3 4 így 968-ban az oroszok és a magyarok szövetségesekként léptek fel közös ellenfeleikkel szemben. Beköszöntött a 970-es év. Ekkorra, miután kiűzte Kijevből a besenyőket, és békét kötött velük, Szvjatoszláv újból megjelent a Dunánál. Másodszorra is bevette ostrommal Perejaszlavecet. De most ellenfele már nem Bulgária volt, ahol Bizáncellenes erők jutottak hatalomra, és visszatérítették az országot a hagyományos oroszbarát politika útjára, hanem Bizánc. Bizánc célja pedig az volt, hogy eltávolítsa Szvjatoszlávot a Balkánról, és megsemmisítse örök ellenfelét: Bulgáriát.3 5 970 nyarán kezdődött a háború a Kijevi Rusz és Bizánc között. Ebben a háborúban Szvjatoszláv Konstantinápoly ellen az orosz csapatokon kívül igénybe vette szövetségeseinek haderejét is: a magyarokat, a bolgárokat és a besenyőket. Most már nemcsak feltételezett „egybeesésről", analógiáról van szó, hanem konkrét tényekkel alá tudjuk támasztani a Bizánc-ellenes orosz—magyar szövetség létét. Erről tudósítottak a bizánci krónikások, akik eléggé részletes leírását adták a 970—97l-es orosz—bizánci háborúnak. Leo Diakonus elmondja: amikor az oroszok értesültek arról, hogy Joannes Tzimiskes — Petros Patrikiosz és Bardas Skléros magister vezetésével két bizánci sereget Európába irányított, csapataik egy része mellé felsorakoztatták a „hunok csapatát" (besenyők — A. N. Sz.) és a „miziaiakat" 32 Tatyiscsev, V. N.: Isztorija Rosszijszkaja, tom2. Moszkva—Leningrád, 1963. 49. 33 Poveszty vremennih let I. rész, 48. 34 Liutprandi cremonensis episcopi relatio de legatione Constantinopolitana; Patrologiae cursus completus. Series latina, t. 136. J.—P. Migne, Paris, 1853 (a továbbiakban: Liutpr.), 927. 35 Mivel erről külön publikáció készül, az adott kérdést a jelen cikkben nem tárgyaljuk.
